Horváth Adrián: Pápai katonazenekarok?

Pápán számos katonazenekar fordult meg, de hosszabb ideig csak egy szolgált a városban, bár őket sem lehet valójában pápaiaknak titulálni. Azt gondolhatnánk, hogy ez a II. világháború alatt felállított ejtőernyős alakulatnak volt zenekara, hiszen két bejegyzés is található az újságokban, miszerint ejtőernyős-zenekar fellépett Pápán. Az első 1942-ből való az ejtőernyősök csapatzászló avatási ünnepségén szerepel ejtőernyős-zenekar.[1] A második bejegyzés pedig 1943-ból származik, amikor a sebesültek műsoros előadásán „a műsorszámok és felvonások közötti időben az ejtőernyős-zenekar szórakoztatta pompás játékával a lelkes hangulatú közönséget.”[2]

Az újságcikkel ellentétben (Huszár János helytörténésztől tudható), Pápán sohasem volt ejtőernyős-zenekar. Az említett együttes feltehetően a Magyar Királyi Honvéd Légierő Zenekar lehetett, mely „első fellépése 1941. május 22 és 25 között volt az ejtőernyős sajtóbemutatón Pápán”[3], de az 1943. novemberi ejtőernyősök eskütételén is ők zenéltek.

01
Légierő Zenekar (1940)

A pápai leventezenekar is gyakran jelent meg az ejtőernyősök rendezvényein, temetésein, így őket is azonosíthatták ejtőernyős-zenekarként.

A pápai honvéd ejtőernyősöknek, ha zenekara nem, de indulója volt. A Honvéd ejtőernyős induló keletkezése ma már homályba vész, de egy szép történet (ha nem is igaz) fennmaradt:

„Az történt ugyanis, hogy Szokolayék Nagyváradról Pápa felé tartva Debrecen táján elromlott katonai személygépkocsira találtak, melyben folyamőr őrnagy ült segítséget várva. Természetesen felvették a kocsira, és hazavitték Budapestre. Már az első kilométereknél kiderült, hogy az őrnagy a híres zeneszerzőnek és katona­karnagynak, Fricsay Richárdnak az öccse, Fricsay Ferenc, a folyamőrség zenekarának a vezetője, maga is jeles zeneszerző. Beszélgetés közben az ejtőernyős tisztek megkérték, komponáljon alakulatuknak indulót. Az őrnagy ezt meg is ígérte. Hónapok múlva az ejtőernyős parancsnok és segédtisztje meghívást kapott a folyamőrség zenekarához az ejtőernyős induló meghallgatására. Az induló tetszett, s hamar népszerű lett elsősorban a rádió reggeli zenés műsoraiban. Szövege is gyorsan ismertté vált, katonák, diákok országszerte énekelték.”[4]

A fenti sorokat Huszár János írta le és tőle tudható az is, hogy a történetnek nincs valóság alapja. Valójában egy – ma már ismeretlen – ejtőernyős katona szerezte a dallamot, ami gyorsan népszerűvé vált, később Ruszinkó Nándor dolgozta fel indulójában, aminek trió részében szólal meg a dallam.

A pápai ejtőernyős alakulat jelvénye
A pápai ejtőernyős alakulat jelvénye

Az 1. Gyaloghadosztály Zenekara (1945-1946)

A II. világháború végén egy újabb alakulat érkezett Pápára. Az 1. Gyaloghadosztályt Jászberényből vezényelték a frontra. Amikor 1945 tavaszán bekapcsolódtak a háborúba már nem kellett harci cselekményekbe bonyolódniuk, mert közben Németország kapitulált, így a hadosztályparancsnokság 1945. május 14-én a csapatok egy részét Pápa térségébe vezényelte vissza a vasút biztosítására. Az 1. Gyaloghadosztály másfél évig állomásozott a Veszprémi úti laktanyában, ahol szolgálatot teljesített egy hadosztály zenekar is.

„Végül meg kell említeni a kultúra egyik közvetlen közvetítőjét a hadosztály zenekarát, amelyet az egész város a szívébe zárt. Nélküle nem volt rendezvény Pápán, legyen az akár katonai, akár polgári. A város egyik színfoltja volt és nemcsak a gyermekek hada kísérte őket az utcán, megdobogtatta a felnőtt szíveket is”[5]

A zenekar – ahogy olvasható – a hadosztály alárendeltségébe, így annak törzséhez tartozhatott. Létszámáról nem maradtak fenn adatok, de nagyobb zenekar lehetett, mert a hagyományos katonazenekari formáció mellett egy jazz-zenekart is ki tudott állítani.

„Közel másfél évi pápai tartózkodás után az 1. honvéd hadosztály búcsút vesz Pápától és helyőrségébe vonul. A hadosztály ünnepélyes keretek között búcsúzik a várostól. Reggel 8 órakor zenés ébresztő kezdi a napot, majd 11 órakor a csapatzászlók ünnepélyes átadása következik a Széchenyi téren. Délután 3 órakor a hadosztály válogatott labdarugó csapata játszik a Perutz pályán. Este 7 órakor pedig a Jókai mozgóban nagyszabású kultúrünnepélyt rendez a hadosztály kulturális osztálya, a zenekar, énekkarok és szavalókórus, szavaló és hangszeres művészek közreműködésével, színpadi jelenetekkel. A napot táncmulatság zárja be a Jókai mozgó előcsarnokában. A hadosztály kedvelt jazz-zenekara játszik. Tánc közben hideg büfét és italokat szolgálnak fel.” [6]

A zenekar 1946. október 14-én a hadosztály törzsével utolsóként hagyta el Pápát. Az 1. Gyaloghadosztály 1946-ban Pápáról Tolnára, majd onnan 1948-ban Várpalotára települt. Az alakulat különböző elnevezésekkel 1949-ig állt fenn, de a zenekarról több információ nem lelhető fel.

A zenekar vezetőjéről a hadosztály 1946. IX. 4-i parancsában tesznek említést: „A zenés ébresztés rendezésével Gyévai ezreddobost (…) bízom meg.”[7]

Elképzelhető, hogy a hadosztály parancsban említett Gyévai azonos azzal a Gyévai István főtörzsőrmesterrel, aki alapító tagja, és egyik vezetője volt az 1954-ben – a Debreceni Rendőrzenekarból és a Nyíregyházi Honvédzenekarból – felállított Debreceni Helyőrség Zenekarnak.

03

[1] Pápai Hírlap • 1942.05.30., 1. old.

[2] Uo.: 1943.05.08., 2. old.

[3] Marosi László: Két évszázad katonazenéje Magyarországon (Zrínyi Kiadó, 1994) 152. old.

[4] Veszprémi történelmi tár, 1989/II., Huszár János: Ejtőernyős-krónika (1938-1941) 106. oldal

[5] Homor György: Két hadosztály Pápán, 35. old.

[6] Pápai Néplap. • 1946.09.15., 1. old.

[7] Homor György: Két hadosztály Pápán, 257. old.

Forrás: Horváth Adrián: Két évszázad fúvószenéje Pápán (Pápa, 2016 – ISBN: 978-963-12-4850-0)

Vélemény, hozzászólás?

error: Figyelmeztetés:
A tartalom másolás védelem alatt áll!