Gáty Zoltán: Zene

ÚJRAKÖZLÉS (Az eredeti leirat megjelent: Kerpel Péter: A Gáty család története. Gyöngyszemek a magyar nyelvészet, zene és természettudomány múltjából. A Pápai Jókai Kör kiadványa 8. Pápa, 2000, 67-70. old.)

Magyarország ezeréves története, a létért való küzdelemnek szakadatlan láncolata. Ezzel szoktuk megokolni fejlődésünk, haladásunk hiányait, egy vagy más téren nyilvánvaló elmaradottságunkat. Kétségtelen, hogy úgy szellemi, mint fizikai erővel fajunk nem kis mértékben van megáldva, mégis ezzel kevésbé dicsekedhető nemzetek mellett nem egy dologban hátra maradunk. Így vagyunk épen a zenével is, melyhez pedig a gondviselés mesés értékű művészeti kincset adott a magyar népdalokban. Megvan az anyag, a rendkívül értékes anyag, de hiányzik a mesteri kéz, hogy mely a holt anyagból élő alakot teremtsen. Azaz, hogy voltak mesteri kezek is Tinódi Sebestyéntől napjainkig szép számmal s csodálatosképpen zenei műveltség tekintetében alig vagyunk fél lépéssel előbbre, mint a hegedűsök szomorú korszakában. Meg kell azonban vallani, hogy a legújabb időben mintha új nap hajnala derengne a zene-művészet egén, a tudásnak gyümölcsöt ígérő bimbói mintha fakadoznának.

Hogyan volt eddig?! Bor, cigány! Ebben összpontosult minden művészeti ambíciónk. Nagy haladást mutat ettől eltérőleg a hazai főiskolák, különösen a protestáns kollégiumok szervezetében kifejlődött énekkarok működése, melyek a dilettantizmus színvonalán felülemelkedni ugyan nem bírtak, de a vallásos, hazafias érzés ébrentartására s valamelyes zenei érzék fejlesztésére jó szolgálatot tettek. A pápai ev. ref. főiskola egy a legelsők közül, ahol már századok előtt szervezett iskolai énekkar, úgynevezett kántus szolgálta a magyar nemzeti kultúrát. Voltak mindig kiváló énekesei s a vezetéshez értő kántus-prézensei. Az egész országot bejárta a pápai éneklő diákok jó hírneve. A múlt század második felében már rendes énektanár vezette az énekkart, ily módon értékben és hírnévben csak gyarapodott. Első ily alkalmazott volt örsi Csekő Gusztáv, több szép magyar népdalnak, köztök: „Csikós vagyok tágas puszták királya”, „Sajó kutyám” sat. zenei szerzője. Meghalt 1890-ben.

A főiskolán kívül az ének ügyét leginkább szolgálták a plébániai nagytemplom orgonistái, kántorai, kik, mint hivatásos zenészek a város zenei életére is nem csekély hatással voltak, de a róm. kath. templomi fejlesztésére csak közvetett befolyással lehettek. Mégis nagyobb ünnepek, vagy egyéb alkalmakkor sok szép zene hangzott, rég idők óta a pápai nagytemplomban, a közreműködők rendszerint műkedvelők voltak. A múlt században működött regenskhorik között kiválóbbak Hajdu Gábor, Hannig Antal s mások. A világi éneklés ügyét a városi dalárda karolta fel, de ez, bár többször megalakult s több időn keresztül fenn is állt, az újabb időben nyomtalanul eltűnt, hogy helyt adjon a különböző felekezetek és iparos körök énekkarainak, melyek között legelőször alakult az ev. ref. egyház kebelében a mai napig is fennálló és folyton működő ev. ref. énekkar, melyet 1889-ben Jilek Ferenc ev. református igazgató-tanító szervezett, mely templomi és temetési szolgálatokon kívül hangversenyek sikeres rendezésével is szaporítja babérait.

Az ágostoni hitvallású evangélikus egyház, úgy az iparosok dalköre hasonló szellemben felel meg feladatának. A hangszeres zene tekintetében városunk, mint sok egyéb tekintetben is, különös helyzetben volt. Zeneiskolája egyáltalán nem volt egészen a legújabb időig. Zenét tanulni tehát egyáltalán nem, vagy pedig kétes tudományú magán zeneoktatóktól lehetett csak, mígnem 1890-ben a dunántúli ev. ref. egyházkerület a pápai főiskola szervezetébe egy teljes, minden hangszerre kiterjedő zenetanfolyamot illesztett be, alkalmat adván ily módon a főiskola tanulói ifjúságának a zene különböző ágában ismeretet szerezni. Ez idő óta évenként százával jelentkeznek a zenét tanulni óhajtók, úgy hogy alig akad egy-két olyan tanuló, aki, mire az iskolát elhagyja, zenével is ne foglalkozott volna több-kevesebb ideig. Az 1893-ik évben alakult Jókai Kör szintén nagymértékben hozzájárult városunk zenei életének fellendüléséhez avval, hogy zenészeti szakosztályt létesített a kör kebelében s így házi estélyei, úgyszintén évenként rendezni szokott nyilvános hangversenyei mindig igen magas művészi színvonalon állanak. A kör zenei életét fennállása óta Gáty Zoltán főiskolai zenetanár vezeti. Ugyancsak ő alakította 1890-ben a kamara-, s általában a klasszikus zene művelésére és terjesztésére az első vonós-négyes társaságot, mely több személyi változással ugyan, de a mai napig fennáll. Tagjai voltak az alakulás első évében: Gáty Zoltán (I-ső hegedű), Tseppen Alajos városi hivatalnok (II-ik hegedű), Vid Károly nyug. törvsz. bíró (viola), Schulz Vendel Szent-Benedekrendi gimn. tanár (cello). A jelen (1904) évben tagjai: Gáty Zoltán, Rácz Dezső főgimn. tanárok, Bódai Zsigmond zenetanító, Gáty István VIII. o. tan. A quartett ki szokott bővülni négykezes zongorával, mely esetben: Csoknay Erzsi zongoratanítónő, Voyta Ilona és Kiss Vilma úrhölgyek voltak a legállandóbb résztvevők.

Meg kell emlékezni még a Jókai Kör zenekaráról, mely vonó-, fúvó- és ütőhangszerekre berendezve, több éven keresztül hirdette a klasszikus zene örök szépségeit. A népzenét városunkban is, mint országszerte cigányzenészek kultiválják. A legrégibb híres cigányzenészek voltak a Linzer, később Sárközy testvérek, kik országos hírre tettek szert, majd Cseresnyés, újabban Füredi és Lángó.

A városunkban élt és több-kevesebb ideig itt tartózkodó zenészek voltak: Gáty István, a gróf Esterházy-féle uradalom tudós mérnöke, aki a múlt század legelején bocsátotta közre magyar nyelven az első zenészeti szakkönyvet következő címen: „A kótából való klavérozás mestersége”. Szabadi Frank Ignác, több sikerült csárdásnak és a híres Török-Magyar Indulónak országos nevű szerzője. Megfordult városunkban Rózsavölgyi Márk, a Bihari korszak képviselője, továbbá Reményi Ede, a világhírű hegedűművész, Kis Péter, Csillag Ármin, Auer Lipót, Strümpfler, Hubay Jenő, Liedl Ferenc, Békei Józsa hírneves hegedűművészek. Odry Lehel, Ney Dávid a m. Kir. opera énekművészei. Domitrovics Elvira kiváló énekművésznő, Káldy Gyula kurucdalaival és Szlavianszki Nadya világhírű énekkarával. A zongoraművészek közül: Agházi Károly, Bodó Alajos, Polonyi Elemér, Major Gyula és Térfi Margit keresték fel városunkat, hogy az igazi művészet tiszta forrásából éltető cseppeket juttassanak nekünk is.

A zene- s énekművészet virágzásához hozzájárul a tanítóképző intézet, Köveskuti Jenő és Sarudy Ottó tanárok buzgalmával. A zene- s énekművészetnek városunk lakói között való terjesztésére 1904 március havában „Városi zeneiskola” alakult, hol nemcsak a gyakorlati zenét s éneket tanítják, hanem a zeneművészetek elméletét is, hogy ezen irányú műveltség is terjedjen. E városi zeneiskola, melyben Gáty Zoltán, Kis József, Köveskuti Jenő és Sarudy Ottó zene- s énektanárok tanítanak, elég biztosítékot nyújt arra, hogy városunk nemcsak a tudományoknak, de a zeneművészetnek is igazi Metropolisa lesz.

Gáty Zoltán (1856-1928)

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .