Ürmös Lóránt: Hogyan ír ön novellát, kedves Vathy Zsuzsa?

Nehezen és gyötrelmesen. Gyakran előfordul, hogy csak ülök, és bámulom a falat, gyártom az olvashatatlan írásommal telefirkált papírlapokat, melyeket aztán áthúzok és eldobok. Megtörtént már, hogy egy hétig írtam két-három oldalnyit, amennyivel máskor pár óra alatt is elkészültem.

Hol és mikor szokott írni?

Mindenhol tudok írni, ahol megvannak az elemi feltételek: egy üres asztal, viszonylagos csend, és ahol nem fázom. Nem kötődöm egy megszokott szobához vagy sarokhoz. Tizenhárom eddigi pesti albérletem ehhez szoktatott. És ahhoz, hogy kézzel fogalmazzak, mert az írógép csattogását kevés helyen tűri k meg. Mindig hordok magamnál három-négy golyóstollat, de előbb- utóbb mindegyiket elvesztem. A tollak valahogy eltűnnek mellőlem.

Kétszobás lakásban élünk két kisgyermekemmel és a férjemmel, Lázár Ervinnel. Ö szintén író. Míg el nem készülök valamivel, nem szere-
tek róla beszélni. A munkában a férjemmel kerüljük egymást. Ezért, miután reggel elláttam a gyerekeket, egy közelünkben lakó, jó ismerős
hölgyhöz járok írni, aki pusztán művészetpártolásból felajánlotta nekem a személyzeti szobáját.

A szinte olvashatatlan kézirataimat, melyek tele vannak kihúzásokkal, át- és föléírásokkal, magam gépelem le. Régebben volt egy kis gépem, akitől vettem, az Nazím Hikmet török költőtől kapta. Szerettem, mert nagyon szép formájú betűi voltak. Sajnos, tönkrement.

Mikor írta az első novelláját?

1967-ben. Bevittem az Új Írás szerkesztőségébe Váci Mihályhoz. Elolvasta; kérte, hozzak még. Mondtam: csak ez az egy van. Ebben az
időben vegyészmérnökként dolgoztam, és pont akkor küldtek ki szakembercsere keretében fél évre az NDK-ba. Az ottani tartózkodásom-
ról írt Útijelentést közölte le a folyóirat.

Mit tart a legfontosabbnak egy novellában?

Azt, hogy az emberről szóljon. Lehet klasszikus formájú, monológ, kihagyásos vagy montázs, a lényeg, hogy olyasmiről szóljon, ami megrendítő, fontos és igaz. Minden írónak meg kell teremtenie a saját novelláját. És ez akkor jó, ha nem keverhető össze máséval. Engem inkább a belső történések izgatnak. Akinek nincsen határozott, fix filozófiai álláspontja, az szerintem nem tud igazi novellát írni.

Melyik a legkedvesebb novellája?

Általában mindig a legutóbbi. A hatéves kislányommal játékkiállításon voltunk a Várban, és gyalog jöttünk le la hegyről. A Dózsa-szoborról megkérdezte, hogy ki volt. És mi történt vele? Elégették – válaszoltam. A gyerek megdöbbent. Miért? – kérdezte. Eszembe jutott, bárcsak sohase kellene a gyerekeinknek ilyen borzalmas történelmet tanítani. Gellért-szobor. Letaszították a szikláról. Mindent el kellett mesélnem
róla, és mint felnőtt , nagyon szégyelltem magam. Vajon mik játszódnak le egy ilyen gyermekben, míg neki is természetesek lesznek ezek a
dolgok? Ennek a hatására született a novella.

Melyik volt a legutóbbi munkája?

Múlt év végén fejeztem be a Választott pálya című irodalmi riportokat tartalmazó könyvemet, mely jövőre fog megjelenni. Szakmunkás-
tanulókról szól, arról, hogy honnan jöttek, mit örökítették át a szüleiktől, a családból, és milyen elképzelésekkel vágnak neki az életnek. Tíz
éve dolgozom újságíróként, de egyetlen riportomból sem született novella. A riport kíméletlen szókimondás, olyan, mint valami bírósági jegyzőkönyv, ehhez képest a novella színielőadás.

Tervei?

Eltökélt szándékom ebben az évben egy kötetnyi novella megírása. Három évig nem foglalkoztam novellával, mert ekkor született a kisfiam,
és őt kellett ellátnom. Ez idő alatt rengeteg ötlet és téma gyűl fel bennem. Most semmi mást nem akarok írni.

Köszönöm a beszélgetést.

Ürmös Lóránt (1982)

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .