Hudi József: A pápai magyar színészet támogatói a reformkorban (a Szélesvíz 2016 III/2 melléklete)

A 13–14 ezer lakosú Pápa szabadalmas mezőváros a reformkorban a Dunántúl legfejlettebb városai közé tartozott. Bár piacközpontként Veszprém megyében Veszprém mögött a második helyre szorult, kulturális kisugárzása mégis erősebb volt amannál. Felekezeti elemi iskolái, bencés kisgimnáziuma, református kollégiuma, nyomdája és civil egyesületei révén a Dunántúl természetes határait átlépő tágabb régió szellemi központja volt. A város ugyan többnemzetiségűnek számított, polgársága is megosztott volt – külön testületbe szerveződött a német, külön a magyar polgárság –, a város vezetését, irányvonalát a hazafias érzelmű és szellemű magyar polgárság határozta meg.[1] Ezt mutatja, hogy a magyar vándorszíni társulatok 1817-től kezdődően folyamatosan otthonra leltek a város falai között, s komoly támogatást élveztek, míg a német társulatok egyre kevésbé boldogultak. Veszprémben a magyar színészet nehezebben tört utat magának.[2]

A város színészetének történetével az elmúlt bő száz évben több különböző színvonalú és műfajú írás született.[3] A kutatási eredményeket 1981-ben, a kőszínház átadásának 100. évfordulóján Nádasdy Lajos művelődéstörténész összegezte ma is irányadó monográfiájában.[4]

Az eddig megjelent publikációk közös jellemzője, hogy a fennmaradt kéziratos és nyomtatott színlapok, illetve a korabeli sajtó segítségével a színtársulatokkal, az előadott darabokkal behatóan foglalkoztak, a színházlátogatói közönség azonban legfeljebb általánosságban érdekelte a kutatókat. Mindez azért feltűnő, mert rendelkezésre állt egy olyan forrástípus, amely lehetővé tette volna a társadalomtörténeti vizsgálatot. Ez a forrás egy datálatlan összeírási ív, amely azon részvényesek adatait tartalmazza, akik vállalták, hogy Fekete Gábor[5] színtársulatát – amennyiben nem éri el a kívánt bevételt – meghatározott összeg erejéig támogatják.[6] Szerencsére fennmaradt Fekete Gábor levele, amelyből kitűnik, hogy társulata 1842-ben lépett fel Pápán.[7]

A részvényesek listája ismeretében, annak pontosításával néven nevezhetők azon személyek, körülhatárolhatók azok a társadalmi rétegek, amelyek a magyar színjátszás társadalmi bázisát jelentették. Jelen írásunkban erre teszünk kísérletet. Mielőtt azonban ezt megtennénk, foglaljuk össze, hogy a reformkorban milyen társulatok fordultak meg Pápán.

  1. sz. táblázat

A Pápán megforduló színtársulatok a reformkorban

(1825–1847)

Év Időpont Igazgató
1825. június Kilényi Dávid és

Vásárhelyi [Károly][8]

1826. május Trescher, Laurentz[9]
november 12–18. Balog István
1830. május 27-től jún. elejéig Komlóssy Ferenc[10]
1833. július Balog István[11]
november 24–december 19. Balog István[12]
1834. augusztus Komlóssy Ferenc[13]
1835.

 

május–július Carl Bonstetten[14]
november Abday Sándor

(10 fő)[15]

1836. szeptember vége–október eleje Komlóssy Ferenc[16]
 

1838.

 

május 20.–július 8. Hofmann, Florian Anton[17]
július 21.–augusztus 11. Baky Gábor[18]
november 5.–25. Baky Gábor[19]
 

1839.

április 1–11. Balog János[20]
április 1–11. Baky Gábor[21]
október 26.–november 19. Balog János[22]
 

1840.

március 15.–április 12. Stöger, [Johann][23]
november 1.–21. Baky Gábor[24]
1842. június Komáromy Samu és

Szákfy József[25]

(16 fő)

1844. február 20.–március 17. Kétszeri József[26]
július 25.–október 5. Chibai Pál és Szákfi József[27]
szeptember–október 9. Chibai Pál[28]
1845. május 20.–július 1. Hetényi József[29]
 

1846.

 

február 26.–március Egri János[30]
június 6.–17. Hevesi Imre[31]
szeptember Zsivora József[32]
 

1847.

július 3.–augusztus 3. Bács Károly[33]
szeptember 5.–október 23. Beyer József[34]
november 6–30. Komáromi Samu[35]
december 25.–1848. január 7. Pázmán Mihály[36]

 

A város művelődéstörténetéből ismeretes, hogy 1817 májusában Balog István székesfehérvári színtársulata volt az első, amely Pápán magyar nyelvű előadást tartott a Griff Vendégfogadóban. 1818–1825 között Kilényi Dávid társulata rendszeresen fölkereste a várost.[37]

A fenti hiányos táblázat adataiból, a színigazgatók működésének ismeretében megállapítható, hogy legtöbbször kis (15 fő alatti), ritkábban közepes (15–25 fős) társulatok fordultak meg Pápán. Fekete Gábor 36 fősnek állított társulata már a nagy társulatok közé tartozott, de nem kell azt hinnünk, hogy mindnyájan felléptek Pápán. A kialakult szokásnak megfelelően a társaságnak legfeljebb a fele lépett színpadra itt, másik fele másutt próbált szerencsét.

A színháztörténeti adatokból úgy tűnik, hogy többnyire a győri, illetve a székesfehérvári társulatok keresték fel a várost. Az előadásokat több helyen tartották. Leggyakrabban a város főterén található Griff Vendégfogadó színházteremmé átalakított nagytermét bérelték, de játszottak alkalmi arénában (színkörben), sőt a szabad ég alatt is (a várkertben és másutt).

1825-ben a Kilényi–Vásárhelyi-féle társulat legtöbbször a Griff Vendégfogadóban lépett fel, de a jó időt kihasználva júniusban az egyik vitézi játékot a szabad ég alatt mutatta be.[38] 1835. július 5-én a német Bonstetten a Fiametta c. romantikus énekes játékot szintén szabad ég alatt vitte színre.[39] 1844-ben Chibai (Kabay) Pál társulata a Hecs (Hets) nevű deszkakereskedő (fakereskedő) udvarán felállított színkörben lépett fel mindaddig, amíg az őszi esőzés következtében az aréna használhatatlanná nem vált. [40]

A vándortársulatok megnyerése érdekében szokás volt előzetesen pártoló (ún. részvényes) tagokat gyűjteni. A részvényesek egy meghatározott összeg lefizetését vállalták abban az esetben, ha a társaság jövedelme nem érte el a kívánt szintet.

A Fekete Gáborral kötött szerződésben a színigazgató azt vállalta, hogy jó társulatot állít össze és a pesti Nemzeti Színházból jeles színészeket hív vendégszereplésre. A részvényesek ennek fejében vállalták, hogy amennyiben 20 előadásból nem jön be a tervezett 500 pengőforint bevétel, a hiányzó részt a részvényenként befizetendő 5–5 pengőforint összegből kifizetik.[41]

A keltezetlen szerződés datálását lehetővé teszi a Pápai Református Egyházkerület Könyvtárának kézirattárában őrzött városi tanácsi leveleskönyv, amelyben megtaláltuk az 1842. március 23-án kelt hivatalos levél másolatát. A város átiratában azzal a kéréssel kereste meg Székesfehérvár szabad királyi város tanácsát, hogy Fekete rendezze Pápán fölhalmozott adósságát.[42] A csődeljárás nem számított rendkívüli dolognak a társulat életében, ugyanis az igazgató elég nagyvonalúan kezelte a pénzügyeket.[43]

Ekkor a társulat már bizonyosan Székesfehérvárott működött, így biztos, hogy Pápán ezt megelőzőleg játszott. A Garay János szerkesztette Regélő c. pesti divatlap június 30-i számából nemcsak azt tudjuk meg, hogy a társulat még júniusban is Székesfehérvárott volt, hanem azt is, hogy Fekete úr társasága „köztudomás szerint, három megyében van szerződve; télen át t. i. Fehérben, őszszel és tavaszszal Győrben, nyáron pedig Komáromban”.[44] Tudjuk, hogy Győrben Fekete Gábor 1841. január 5-én kötött szerződést a „nemzeti színészet pártolására alakult részvényes társasággal” (egyesülettel), amely tavaszi és őszi szezonra 56 előadás ellenében 2000 ezüstforintot biztosított a társulatnak, emellett magára vállalta a színház működési költségeit, a napipénztár kezelését. A szerződésben azt is rögzítették, hogy a társaság igazgató választmánya a pesti Nemzeti Színház tagjai közül legalább egyet folyamatosan vendégszerepekre „megszerzend”.[45]

Gondolhatni, hogy a dühödt fogadós a fizetés nélkül távozó színészeket nem néhány hónap elteltével kerestette, így azok minden bizonnyal 1842 elején játszottak Pápán. Minthogy más forrásból tudjuk, hogy Fekete Gábor társulata 1842. január végén még Fehérváron volt[46], február–március hónapokban viszont már Győrött játszott, márciusban Győrből jöhetett át Pápára[47] Így az aláírási ív egyik lehetséges dátuma 1842 márciusa.

Csakhogy Fekete Gábor társulata már 1841-ben is játszott Pápán, amiről a kutatás eddig szintén nem tudott.[48] Nemrég sikerült tisztáznunk, hogy 1841 nyarán Fekete Gábor társulatát két részre osztotta: az egyiket Erdős János rendező irányításával Komáromba küldte, a másik pedig Balatonfüreden maradt, majd a fürdőszezont követően Pápán részvényesek biztosítása mellett játszott. Az újra egyesített társulat 1841. október 10-én Győrben kezdte meg az őszi idényt, s december végéig szórakoztatta a közönséget.[49] A másik lehetséges megoldás 1841 nyár vége, kora ősze.

Ha szerencsénk van, a pápai részvényesek listájának elemzése közelebb visz bennünket a helyes megoldáshoz. Az elemzést megnehezíti, hogy az aláírási listán csupán a részvényesek neve (néha csak a családnév, máskor a teljes alak), illetve a részvények száma olvasható. A társadalomtörténeti elemzés akkor végezhető el, ha a személyek több szempont alapján azonosíthatók. Az azonosításhoz fölhasználtuk a református kollégium diáknévsorait, a város reformkori és 1848/49. évi iratait, az ekkoriban készült különféle összeírásokat, s az elmúlt évtizedek várostörténeti kutatása során készült cédulagyűjteményünket.[50] Az azonosítás a következő eredménnyel járt: (Rövidítések: ev. = evangélikus, n. a. = nincs adat, izr. = izraelita, prot. = protestáns, ref.= református, r. k. = római katolikus, teológush. = teológushallgató)

  1. sz. táblázat

A pápai színházpártoló részvényesek foglalkozása és vallási hovatartozása

 

Szám Név Foglalkozás Vallása
1. Baráth József, nemes[51] köztanító[52] ref.
2. Barcza József[53] ny. kapitány prot.[54]
3. Berényi József[55] köztanító ref.
4. Bischitzky Miksa, nemes[56] kereskedő r. k.
5. Bocsor István[57] főiskolai tanár ref.
6. Bugár Zsigmond[58] köztanító ref.
7. Cseresnyés Sándor, felsőőri, nemes[59] vármegyei főorvos ref.
8. Devetseri Imre[60] ny. tiszttartó r. k.[61] (?)
9. Dubovay János[62] [lelkész fia][63] ev.
10. Erőss József[64] jogász ref.
11. Farkasdy Károly[65] teológus ref.
12. Fördös György[66] ny. tiszttartó ev.
13. Hinrichs Vilmos[67] seborvos r. k. (?)
14. Hirs[ch]ler Sámuel[68]

 

rőfös

kereskedő

izr.
15. Hoffelder [József] dr.[69] orvos r. k.
16. Horváth [Margavits] Pál, nemes[70] birtokos r. k.
17. Horváth Antal[71] exactor (számvevő) n. a.
18. Horváth Elek[72] joghallgató ev.
19. Horváth Ignác[73] joghallgató ref.
20. Koller Antal, nemes[74] birtokos r. k.
21. Koller Ignác, nemes[75] ügyvéd r. k.
22. Koller Leopold, nemes[76] birtokos r. k.
23. Kovács Juliánna[77] birtokos ref.
24. Kovács Szabó János[78] birtokos ref.
25. László [Jónás][79] lelkész ev.
26. Mikovinyi Ignác, nemes[80] ügyvéd r. k.
27. Nagy Istvánné, özv.[81] ügyvéd özvegye ref.
28. Nagy János kézműves[82]
29. Nagy Szabó Károly[83] ügyvéd ref.
30. Noszlopy Gáspár[84] joghallgató ev.
31. Ofner Leopold[85] kereskedő ? izr.
32. P. A. [Pál András][86] ügyvéd ref.
33. Pápay Lajos, nemes[87] ügyvéd r. k.
34. Polány[88] kasznár r. k.[89]
35. Polgár János[90] ügyvéd r. k.
36. Pserhofer [Sámuel][91] orvos izr.
37. Soós Károly[92] köztanító ref.
38. Steiner A[olf][93] kereskedő izr.
39. Stettner György, nemes[94] főiskolai tanár ref.
40. Stettner Ignác[95] közbirtokos ref.
41. Szakonyi Sándor[96] ügyvéd ev.
42. Szauer Miksa[97] posztó-

kereskedő

izr.
43. Széki Béla[98] főiskolai tanár ref.
44. Szép Gábor, nemes[99] mérnök ref.
45. Szij György[100] köztanító ref.
46. Szűcs János[101] köztanító ref.
47. Szűts Vilmos[102] joghallgató ref.
48. Tarczy Lajos[103] főiskolai tanár ref.
49. Timár Elek[104] ügyvéd r. k.
50. Vetsey Károlyné, özv., nemes[105] vármegyei tisztviselő özvegye ref.
51. Vidos Pál, nemes[106] joghallgató ev.

Az életrajzi adatgyűjtés nem volt hiábavaló, ugyanis néhány életrajz (Baráth József, Berényi József, Horváth Elek, Noszlopy Gáspár, Soós Károly, Szűcs [Szűts] Vilmos, Vidos Pál) segítségével egyértelművé vált, hogy a részvényesek listája 1841-ben készült, hiszen ezen akadémiai hallgatók mind 1841-ben fejezték be pápai tanulmányaikat. Miután tudjuk, hogy a pápai főiskola vizsgáira szokás szerint augusztus közepén került sor, megállapíthatjuk, hogy a részvényesek listája 1841 augusztusában kelt. Fekete Gábor társulata a füredi fürdőszezon végén jött Pápára. A szezon csúcspontját jelentő Anna-bál után ott megfogyatkozott a vendégsereg, így a színigazgatónak is új helyszín után kellett néznie. Feltehetően a szeptembert, s talán az október elejét is itt töltötték.

Az elemzés nyomán körvonalazódik néhány olyan társadalmi réteg, amely a magyar színészet bázisát adta a városban. A nagyobbrészt protestáns, kisebb részt katolikus kötődésű nemesi és nem nemesi értelmiség az egyik ilyen csoport, a nem rendi értelemben vett kereskedő polgárság, a zsidó kereskedők pedig a másik. Mindkettő képviselőit ott találjuk a Pápai Kaszinóban, így jó okunk van feltételezni, hogy az aláírási ívet a kaszinóban köröztették. Tanáraik felügyelete mellett a jog- és teológushallgatók is bejáratosak voltak a kaszinóba, amelybe aztán felvételt is nyertek.

A vallási hovatartozás szerint azonosítható 48 részvényes közel 65 %-a volt protestáns, 25 %-a római katolikus és 10 %-a izraelita, ami lényegesen eltért a városi lakosság felekezeti arányaitól.[107] A lista arra enged következtetni, hogy az előző évszázadban jellemző katolikus-protestáns szembenállást, illetve a keresztény-zsidó elkülönülést a közeledés és együttműködés váltotta fel, ha fontos nemzeti ügyről volt szó.

Abban is biztosak lehetünk, hogy a katolikus papság, a Polgári Kaszinó katolikus kézműves és kereskedő tagjai és a felső- és alsóvárosi gazdaközönség is járt színházba. A forrás torzító hatása abból fakad, hogy a gyűjtést a református főiskola tanárai a maguk körében kezdték, s azt az úri kaszinó, a Pápai Kaszinó tagjaira is kiterjesztették. Az részvényesek körében a református túlsúly részben abból adódik, hogy a református egyházközség adófizető tagjainak 60 %-a nemes volt.[108] A városban kisebbséget alkotó reformátusság az úri kaszinóban erősen felülreprezentált volt.

A két kaszinó tagsága csak részben fedte le a színházi részvényesek körét. A kaszinó mindkét esetben a férfiak közössége volt (a nők csak vendégként fordultak meg az egyesületben), a színház azonban – származásra, nemre, felekezetre, nemzedékekre való tekintet nélkül – mindenkit befogadott, aki a belépőjegyet vagy bérletet megvásárolta, bár a leglelkesebb színházlátogatók és mecénások kétségkívül a pályakezdő értelmiségiek és a középnemzedék tagjai közül kerültek ki. A főiskolások annak ellenére részt vettek a színielőadásokon, hogy a református kollégium törvényei határozottan tiltották a színházba járást, s büntették a szabálysértőket.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a magyar színészetet a részvényesek szintjén a helyi társadalom sajátos összetételű vezető rétegei, nézőként pedig a gazdaközönség, a szegényebb rétegek is támogatták. A helyi gazdasági-kulturális elit tagjai nemcsak a színészetet pártfogolták, hanem oszlopos tagjai voltak a liberális eszméket terjesztő, a honi ipart pártoló Pápai Kaszinónak, a kaszinóval szoros kapcsolatban lévő Ugodi Fürdő Rt.-nek, amely a színtársulatokat is fogadó ugodi gyógyfürdőt üzemeltette. Továbbá tagjai voltak a megyei értelmiséget tömörítő Veszprémi Olvasótársaságnak, s meghatározó szerepet játszottak a vármegye politikai közéletében is.[109]

IRODALOM

  • ANTAL 1905 = ANTAL Géza: Pápa város irodalomtörténete. In: Pápa város egyetemes leírása. Összeállította: Kapossy Lucián. Pápa, 1905. 252–258.
  • BALOGH 1928 = Balogh István naplója. Sajtó alá rendezte: Barna Ferenc. Makó, 1928.
  • CENNER 1963 = CENNER Mihály: XIX. századi pápai színlapok. = A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (1963) 83–89. 1849. SZABÓ 1994 = H. SZABÓ Lajos: Pápa és környéke 1848–1849. Pápa, 1994.
  • HARMATH–KATSÁNYI 1984 = HARMATH István–KATSÁNYI Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Negyedik, bővített kiadás. Veszprém, 1984. (Horizont Közművelődési Kiskönyvtár, 10.)
  • HARMOS 1905 = HARMOS Zoltán: Közművelődési egyesületek. In: Pápa város egyetemes leírása. Összeállította: Kapossy Lucián. Pápa, 1905. 258–265.
  • HERMANN 1995 = ifj. HERMANN István: A pápai temetők története. Pápa, 1995. (A Pápai Jókai Kör Kiadványai, 4.)
  • HUDI 1994 = HUDI József: Pápa város önkormányzata 1848/49-ben. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 1994. 323–350.
  • HUDI 1995 = HUDI József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730–1847). Pápa, 1995. (Fejezetek Pápa város történetéből, 2.)
  • HUDI 2001 = Források Pápa város 1848/49. évi történetéből. Válogatta, szerkesztette, a tanulmányokat írta: Hudi József. Pápa, 2001. (A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések, 2.)
  • HUDI 2008 = HUDI József: A balatonfüredi színházak és színészet története (1831–1861). Balatonfüred, 2008. (Balatonfüred Városért Közalapítvány Kiadványai, 42.)
  • HUDI 2009a = A veszprémi színészet kezdetei (1723–1879). Veszprém, 2009.
  • HUDI 2009b = HUDI József: Könyv és társadalom. Könyvkultúra és művelődés a XVIII–XIX. századi Veszprém megyében. OSzK–Gondolat, Bp., 2009.
  • HUDI 2014 = HUDI József: Az első magyar nyelvű hivatásos színtársulati előadás Pápán 1802-ben. = Acta Papensia XIV. 2014. 3–4. sz. 437–442.
  • HUDI–KRÁNITZ 2008 = HUDI József–KRÁNITZ Zsolt: Az ugodi fürdő 1840-ben. = Acta Papensia VIII. 2008. 1–2. sz. 96–102.
  • JAKAB 2001 = JAKAB Réka: Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban. = Acta Papensia I. 2001. 1–2. sz. 27–62.
  • JAKAB 2014 = JAKAB Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748–1848. L’ Harmattan Kiadó, Bp., 2014.
  • KERÉNYI 1990 = Magyar színháztörténet 1790–1873. Szerk.: KERÉNYI Ferenc. Bp., 1990.
  • KERÉNYI 2000 = KERÉNYI Ferenc: A magyar színikritika kezdetei (1790–1837). I–III. Bp., 2000.
  • KOLTAI 1889 = KOLTAI Virgil: Győr színészete. I. rész. 1849-ig. Győr, 1889.
  • KÖBLÖS 2006 = A pápai református kollégium diákjai 1585–1861. Szerk.: Köblös József. Pápa, 2006. (A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések, 9.)
  • KÖRMENDY 1905 = KÖRMENDY Béla: Színészet. In: Pápa város egyetemes leírása. Összeállította: Kapossy Lucián. Pápa, 1905. 270–273.
  • KRÁNITZ 2001 = KRÁNITZ Zsolt: „Oh, fájdalom…!” A pápai kollégiumi „Jótékony Egylet” története (1844–1858). = Acta Papensia I. 2001. 3–4. sz. 135–150.
  • KRÁNITZ 2014 = KRÁNITZ Zsolt: „Boldog vagyok, hogy a sorsom Pápára vezetett…” Sándor Pál önéletírásai. = Acta Papensia XIV. 2014. 3–4. sz. 335–436.
  • MOLNÁR 1880 = MOLNÁR György: Világos előtt. Emlékeimből. Szabadka, 1880.
  • NÁDASDY 1981 = NÁDASDY Lajos: A pápai kőszínház története (1817–1931). Veszprém, 1981. (Horizont Közművelődési Kiskönyvtár, 5.
  • POÓR 2008 = Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Gyűjtötte, írta, szerkesztette: Poór Ferenc. Veszprém, 2008.
  • SOMFAI 1994 = SOMFAI Balázs: Pápa mezőváros igazgatása 1948/49. után. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 1994. 351–368.
  • SZÉKELY 1994 = Magyar Színházművészeti Lexikon. Főszerk.: Székely György, szerk.: Török Margit. Bp., 1994.
  • SZINNYEI 1891–1914 = SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Bp., 1891–1914.
  • SZUPER 1889 = Szuper Károly színészeti naplója 1830–1850. Sajtó alá rendezte Váli Béla. Bp., 1889.
  • TÓTH 2004 = TÓTH Béla: … emlékezzél meg az egész útról… [A pápai evangélikus egyház és a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története] Pápa, 2004.
  • TRÓCSÁNYI 1981 = A pápai kollégium története. Írta: Rúzsás Lajos, Trócsányi Zsolt, Bodolay Géza, Kiss József, Pölöskei Ferenc, szerk.: Trócsányi Zsolt. Bp., 1981.
  • VARGA 1998 = Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk.: Varga Béla. Veszprém, 1998.
  • ZALAI 1908 = A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyei gyülekezetek története. Közzéteszi: az egyházmegyei lelkészi kar. Tapolca, 1909.
  • ZOVÁNYI 1977 = ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977.

[1] A város önkormányzatairól: HUDI 1994., 1995.

[2] A veszprémi hivatásos színészet 1820–1879 közötti történetéről az első összefoglalás: HUDI 2009a.

[3] A város „irodalomtörténetéről”: ANTAL 1905., az állandó színház történetéről: KÖRMENDY 1905. Az első magyar nyelvű színielőadásról: HUDI 2014. A korai színlapokat feldolgozta: CENNER 1963., a helyi vonatkozások kiemelésével több vándorszínész (pl. Molnár György, Petőfi Sándor, Pály Elek), színműíró (pl. Gondol Dániel, Jókai Mór, Sándor Pál) életrajzát közölte HARMATH–KATSÁNYI 1984. 261–281. Sándor Pál önéletrajzait közzétette KRÁNITZ 2014. A pápai színészet rövid történetét adta: POÓR 2008. 143., az országos színi életbe ágyazva bemutatta: KERÉNYI 1990. – Az egykor Pápán megfordult színészek közül naplót vezetett Balog István, Szuper Károly, visszaemlékezéseit megírta Molnár György. Vö. BALOGH 1928., SZUPER 1889., MOLNÁR 1880.

[4] NÁDASDY 1981.

[5] Fekete Gábor részletes életrajza nem ismert. 1829-től 1873-ig állt kisebb-nagyobb társulatok élén; játszott Győrött, Székesfehérvárott és Pozsonyban is, utóbbi helyen az 1843. évi országgyűlés alkalmával. Színészként főként idősebb karaktereket alakított. Vö. SZÉKELY 1994. 210.

[6] A kézirat meglétéről már 1905-ben tudtak, bár tévesen azt írták, hogy a Pápai Kaszinó „Fekete Gábor 36 tagból álló zenetársulatának Pápán működése alatt 500 frt bevételt biztosított.” Vö. HARMOS 1905. 259.

[7] Fekete 1842. évi fellépése nem volt ismert. Vö. NÁDASDY 1981. 24–26.

[8] NÁDASDY 1981. 19. Vásárhelyi Károly 1815–1817-ben Miskolcon, 1819–1821 között Kilényi Dávid társulatában, 1821–1826 között a székesfehérvári társulatban játszott, 1829-ben visszavonult, orvosnak tanult és Bukarestben élt. Fiatal hősöket alakított, de énekes játékokban is fellépett. Vö. SZÉKELY 1994. 848. (Nádasdy csak a családnevét említette.)

[9] NÁDASDY 1981. 20.

[10] NÁDASDY 1981. 22., 161. – Komlóssy társulatának tagja lehetett Ladányi Zsigmond 38 éves katolikus színész, aki tüdővizenyőben („mejjbeli vízi betegségben”) hunyt el, a belvárosi római katolikus anyakönyv szerint 1833. május 18-án temették el Pápán. (Saját kutatási adat).

[11] NÁDASDY 1981. 22.

[12] NÁDASDY 1981. 22.

[13] NÁDASDY 1981. 23., 161.

[14] NÁDASDY 1981. 23., 161.

[15] NÁDASDY 1981. 23., 161.

[16] Nádasdy Lajos csak feltételezte az időpontot („itt feltehetően szeptember végén vagy október elején működtek”, de feltételezése helytálló, ugyanis Komlóssy társulata 1836-ban a fürdőszezont Balatonfüreden töltötte, utána Komáromban, majd Pápán lépett fel. Vö. NÁDASDY 1981. 23–24. A színikritikákból ma már azt is tudjuk, hogy Komlóssy társulata 1836. augusztus végén jelent meg Komáromban, és szeptember közepén még itt játszott. Komáromban szeptember 28-án kezdte meg előadásait Kilényi Dávid társasága, így Komlóssy ekkor már Pápán lehetett. Komlóssyék Pápát követően Zalaegerszegen és Gyöngyösön is felléptek, s november 3-án már Kassán kezdték a téli évadot. Vö. KERÉNYI 2000. II. 110., 133., III. 1177–1178.

[17] NÁDASDY 1981. 24., 161–162.

[18] NÁDASDY 1981. 24.

[19] NÁDASDY 1981. 24.

[20] NÁDASDY 1981. 162.

[21] NÁDASDY 1981. 24.

[22] NÁDASDY 1981. 24.

[23] NÁDASDY 1981. 24.

[24] NÁDASDY 1981. 24.

[25] NÁDASDY 1981. 24–26., 162.

[26] NÁDASDY 1981. 26.

[27] NÁDASDY 1981. 26., 162.

[28] NÁDASDY 1981. 163.

[29] NÁDASDY 1981. 27., 163.

[30] NÁDASDY 1981. 27–28., 163.

[31] NÁDASDY 1981. 28., 163.

[32] NÁDASDY 1981. 28., 163–164.

[33] NÁDASDY 1981.29., 164.

[34] NÁDASDY 1981. 29., 164. – Beyer József német társulatának tagja lehetett Piller Henrik nőtlen, 36 éves pozsonyi születésű, katolikus vallású színész, akit a pápai római katolikus belvárosi anyakönyv szerint 1847. november 23-án temettek. (Saját kutatási adat).

[35] NÁDASDY 1981. 164.

[36] NÁDASDY 1981. 164. 1848 januárjában Pázmán Mihály magyar és Beyer József német társulata felváltva játszott, január 8-tól csak Beyer társulata maradt a városban egészen február 12-ig.

[37] NÁDASDY 1981. 14–19.

[38] NÁDASDY 1981. 19.

[39] NÁDASDY 1981. 23.

[40] Hecs Antal fakereskedő Győr szabad királyi városból települt át Pápára, 1841-ben szerezte meg a polgárjogot. Vö. HUDI 1995. 177. – 1848-ban 39 éves pápai városi polgár, házbirtokos volt, országgyűlési választójoggal rendelkezett. Nemzetőrségi szolgálatra kötelezték. Vö. H. SZABÓ 1994. 99., HUDI 2001. 144. Nádasdy Szuper Károly naplójára hivatkozva „Hesch deszkakereskedőt” említett. NÁDASDY 1981. 163.

[41] Lásd az 1. sz. mellékletet.

[42] Lásd a 2. sz. mellékletet.

[43] Fekete Gábor 1843-ban Pozsonyban is eladósodott, amiért Pozsony vármegye polgári törvényszéke 1843. december 27-én csődeljárást kezdeményezett a „magyar szinjáték volt igazgatója ellen”. A csődhirdetést lásd: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára IV. 1002.c. Székesfehérvár város tanácsának iratai. Acta politica, 1844. Nro. 126.

[44] N. N.: Vidéki szintárcza. = Regélő 1842. 52. sz. (június 30.) 6.

[45] N. N.: Szin-ügy. = Győri Közlöny VI. 1862. 47. sz. (június 12.) 185–186. A helyi sajtó által közölt szerződés szerint a tavaszi idény 1841-ben február 25-től április 3-ig tartott.

[46] Munkácsi [Munkácsy János szerkesztő]: Gyászhír. [A 30 éves Erdős János színész január 21-i haláláról.] = A Regélő’ tárczája 1842. 8. sz. 62.

[47] KOLTAI 1889. 166.

[48] NÁDASDY 1981. 24.

[49] HUDI 2008. 77. Fekete 1841. január 5-i szerződése szerint október 16-tól december végéig kötelezte magát előadások tartására, így az őszi szezont valamivel korábban kezdte.

[50] A kollégiumi diáknévsorokat lásd: KÖBLÖS 2006. (CD-melléklettel), az 1831–1849. közti összeírásokat és iratokat: HUDI 2001. Az 1848-as nemzetőrségi összeírásokat közzétette: H. SZABÓ 1994. A cédulaanyagra külön nem hivatkozunk. A jegyzetekben nem életrajzok összeállítása a célunk, hanem az elemzéshez szükséges néhány fontos életrajzi adat tisztázása. Jó tudni, hogy a kollégiumi nyilvántartások önmagukban pontatlanok, csak az anyakönyvi adatokkal együtt használhatók fel a prozopográfiai kutatásokhoz!

[51] Baráth József Ószőnyben született Baráth Mihály és Pályi Zsófia gyermekeként. Pápán már özvegy édesanyja taníttatta. 1832. október 28-án íratta be a református gimnázium logikai osztályába. Ennek elvégzése után, 1833–1839 között az akadémiai tagozaton tanult, 1838/39-ben a teológia VI. évfolyamát végezte. Közben 1838/39-ben a református gimnázium V–VI. osztályában, majd a teológia befejeztével, 1840/41-ben a VI. (költészeti) osztályban volt köztanító. Vö. KÖBLÖS 2006. 265., 560. és CD-melléklet.

[52] A pápai kollégiumban tanuló felsőbb éves, illetve az itt végzett diákok közül a legjobbakat elemi iskolai és gimnáziumi tanítóként alkalmazták egy-két évig, őket hívták köztanítóknak, míg a városi családoknál való tanításra engedélyt kapott diákokat magántanítóknak.

[53] Barcza József 1848-ban házbirtokos, 60 éves ny. cs. k. kapitány. A Pápai Kaszinó tagja 1838–1848 között. Vö. HUDI 2001. 153.

[54] Amennyiben a nagyalásonyi Barcza famíliából származott, evangélikus volt, ha a Barcza család más ágából, akkor református.

[55] Berényi József 1839/40-ben a teológia VI. évfolyamán végzett. 1840/41-ben a gimnázium legalsó, elemi osztályában tanított. Vö. KÖBLÖS 2006. 260.

[56] Bischitzki Miksa kereskedő, 1847-ben a város tiszteletbeli tanácsnoka. Az 1848. június 14–16-i helyhatósági választásokon városi tanácsnokká választották. Ekkor 70 éves, házbirtokos. 1838-ban a Pápai Kaszinó tagja. Vö. HUDI 2001. 27., 58., 154, 169.

[57] Bocsor István (1807–1885) főiskolai tanár, 1848-ban az enyingi országgyűlési választókerület képviselője. A pápai alsóvárosi temetőben nyugszik. A Pápai Kaszinó alapító tagja. Vö. HERMANN 1995. 40., VARGA 1998. 82–83., HUDI 2001. 27. Bocsor és Tarczy reformkori tevékenységét Bodolay Géza mutatta be: TRÓCSÁNYI 1981. 174–232.

[58] Bugár Zsigmond Nemesócsán (Komárom vm.) született, apja Bugár János molnármester volt. 1828-ban 14 évesen a pápai református gimnázium poétai osztályában kezdte tanulmányait, 1840/41-ben 25 évesen a teológia VI. évfolyamát végezte el. 1841/42-ben a gimnázium IV. osztályának köztanítója. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[59] Felsőőri Cseresnyés Sándor (1786–1854) orvos, szakíró. A pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát, 1832-től Veszprém vármegye másodfőorvosa, majd főorvosa. 1848-ban is másodfőorvos. 1838-ban a Pápai Kaszinó választmányi tagja. Veszprém és több más vármegye táblabírája. Vö. SZINNYEI 1893. II. 301–302., HUDI 2001. 27., 44., 165. Pápán a belsővárosi Hosszú utcában lakott. – A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, A Pápai Református Egyházközség iratai (a továbbiakban: DREL III. 62. PREI), lélekösszeírás, 1838..

[60] Devetseri (Devecsery) Imre 1838-ban a Pápai kaszinó tagja. 1848-ban nincs a választójogú személyek között. Vö. HUDI 2001. 27., 140–156. Pápa város jegyzőkönyvéven 1841-ben már nyugalmazott tiszttartóként szerepel. Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára, V.2.a. Pápa város tanácsülési jegyzőkönyve, 1841. nro. 355.

[61] A pápai református kollégiumi adattárban nem található, a református adóösszeírásokban sincs nyoma.

[62] Dubovay (Dubovai) János Dubovai Sámuel homokbödögei evangélikus lelkész fia, 1827-ben 9 évesen a pápai református gimnázium declinista osztályában kezdte tanulmányait, 1831/32-ben syntaxista veteranus volt. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet). A pápai evangélikus egyházközség-történet nem említi, hogy egyházi tisztsége lett volna. Vö. TÓTH 2004. Pápa város 1841–1847. évi tanácsülési jegyzőkönyveiben sem fordul elő.

[63] Pápa város 1841-1847. közötti tanácsülési jegyzőkönyveiben nem fordul elő.

[64] A református Erőss (Erős) József Erőss József és Kazay Krisztina házasságából született, atyját korán elvesztette, 1835–1838 között Mocsoládon (Somogy vm.), majd 1838-től Kápolnásnyéken élő özvegy anyja nevelte. Édesanyja 1835. május 8-án, 12 évesen íratta be a pápai református gimnázium syntaxista veteranus osztályába. A gimnázium befejezése után, 1838–1841 között a jogakadémiát végezte el. 1838-ban a Pápai Kaszinó tagja volt. Vö. HUDI 2001. 27., KÖBLÖS 2006. 573. és CD-melléklet.

[65] A református Farkasdy Károly Farkasdy István apácaszakállási (Komárom vm.) tanító fiaként 1831. október 29-én, 14 évesen került a református gimnázium poétai osztályába, a gimnázium elvégzése után a teológiai akadémián tanult, 1839/40-ben a VI. évfolyamot fejezte be. 1841/42. tanévben a főiskola ellenőre és segédtanára volt. Vö. KÖBLÖS 2006. 271., 557. és CD-melléklet.

[66] Az evangélikus Fördös György Kajmádon (Tolna vm.) született, apja, Fördös György 1840–1841-ben Baltaváron volt tiszttartó, majd 1841-től ny. tiszttartóként Pápán élt. Az ifj. Fördős György 1840-ben november 31-én 17 évesen iratkozott be a református gimnázium szónoklattani (V.) osztályába, 1841-től az akadémiai tagozaton tanult, 1845-ben jogon végzett. 1846–1848 között a Pápai Kaszinó levéltárnoka, 1848-ban már Veszprém vármegye esküdtje. Vö. KÖBLÖS 2006. 609. és CD-melléklet, HUDI 2001. 45.

[67] Hinrichs Vilmos seborvos 1841-ben Pápán, 1845-ben már Vas megyében élt. Pápa város tanácsa 1845-ben hajtotta végre néhai Gätz Vencel pápai polgár és szabómester végrendeletét, amelyben 1100 váltóforintot hagyott Hinrich 5 gyermekére. Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltára, V. 2.a. Pápa város tanácsülési jegyzőkönyve, 1845. nro. 960.

[68] Hirschler Sámuel rőfös kereskedő, 1838–1848 között a Pápai Kaszinó, 1847-ben a pápai kereskedőtársulat tagja, 1848-ban 55 éves választópolgár. Vö. HUDI 2001. 27., 57.

[69] Hoffelder József orvos. 1848. március 13-tól pápai székhellyel, 300 pengőforint fizetéssel Veszprém vármegye másodfőorvosi tisztségét töltötte be. Veszprém Megyei Levéltár (VeML) IV. 1.b. Veszprém vármegye közgyűlési iratai. 542/1848. (III. 13.) közgy. sz. irat. Esküjét 1848. május 2-án tette le. VeML IV. 101.a. Veszprém Vármegye Állandó Bizottmányának jegyzőkönyvei, 3/1848. (V. 2.) sz.. – 1848. május 28-án a pápai nemzetőrség ezredorvosa. H. SZABÓ. 1994. 95. 1848. júniusban 44 éves, tudor. 1849. április 15-én hunyt el. Már 1838-ban a Pápai Kaszinó tagja volt. 1841-ben az egyesület választmányába is beválasztották. Vö. HUDI 2001. 27., 152., 265–266.

[70] 1848-ban Horváth Margavits [helyesen: Margarits] Pál 58 éves, nemesi jogon vehet részt az országgyűlési követválasztáson. 1838-ban már a Pápai Kaszinó tagja, 1841–1848 között pénztárnoka. HUDI 2001. 142.

[71] Horváth Antal 1838–1848 között bizonyíthatóan a Pápai Kaszinó tagja volt. Vö. HUDI 2001. 27.

[72] Az evangélikus Horváth Elek Horváth Mihály csöngei (Vas vm.) közbirtokos, földmérő fia. 1836-ban 14 évesen a református gimnázium retorikai kezdő osztályába iratkozott be, 1840/41-ben IV. éves joghallgató volt. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[73] A református Horváth Ignác Horváth N. és Vecsey Eszter pápai lakosok fia, apját korán elvesztette. 1834-ben özvegy édesanyja 11 évesen íratta be a református gimnázium grammatista osztályába. 1842/43-ban jogot végzett. 1847-ben Pápán működő országos ügyvédként tartották nyilván. Vö. HUDI 2001. 58., KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet) 1847. július 12-én a pápai járás esküdtjévé választották. Az 1848. évi júniusi országgyűlési választójogúak listáján a 24 éves Horváth Margavits [Margarits] Ignác ismételten vármegyei esküdtként szerepel. Vö. HUDI 2001. 147.

[74] Koller Antal a gimnázium évkönyve szerint az 1827/18-ban a pápai bencés gimnázium I. osztályát végezte el, a következő osztályokban nincs nyoma. 1841-ben a Pápai Kaszinó tagja volt.

[75] A bencés kisgimnáziumot Pápán végezte 1823–1827 között. A pápai belvárosi plébánia anyakönyve szerint 1839-ben, 23 évesen vette feleségül Bisitzki Borbála katolikus nemes hajadont.

[76] Koller Leopold táblabíró, 1838-ban a Pápai Kaszinó tagja. Vö. HUDI 2001. 27. 1839-ben Szentgyörgyi Armpruszter Jánostól 26.000 pengőforintért megvásárolta annak Veszprém vármegyei (külsővati, pórszalóki), zalai (antalfai) és Vas megyei (belsővati, mersevati) birtokrészeit. = VeML XII.1.i. A veszprémi káptalan hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyvei, 241/1839. sz.

[77] „Tekintetes Kováts Julianna kisasszony” 1846-ban, 1848-ban és 1850-ben is az alsóvárosi Pocséta utcában lakott. Minthogy az 1846. évi lélekösszeírás szerint Kováts Szabó János táblabíró után a 8. házban lakott, valószínűleg rokonságban álltak. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás,1850.).

[78] Kovács Szabó János 1838–1848 között a Pápai Kaszinó tagja volt. 1846-ban az alsóvárosi Pocséta utcában lakott, táblabírónak titulálták. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1846.).

[79] László Jónás pápai evangélikus lelkész 1836–1872 között szolgált. Vö. TÓTH 2004. 143. László Sámuel mencshelyi evangélikus lelkész (1792–†1837), 1812-től zalai esperes fia lehetett. Vö. 60. ZALAI 1909. 60. – László Jónás életrajzához új adat, hogy 1838–1848 között tagja volt a Pápai Kaszinónak, a kaszinó 1841. évkönyvében is szerepel.

[80] Mikovinyi (Mikovényi) Ignác a bencés gimnázium II–IV. osztályát 1825–1828 között végezte, 1828-ban betegeskedése miatt nem kapott osztályzatot. Tanulmányait másutt folytatta, s ügyvédi oklevelet szerzett. 1847-ben Pápán működő országos ügyvéd, 1848-ban 32 éves, nemesi jogon választópolgár az országgyűlési követválasztáson. (A nemzetőri összeírásban 39 évesnek írták). 1848. június 14–16-án, majd 1856-ban, 1857-ben a tisztújításon városi főbírónak választották. 1838–1848 között a Pápai Kaszinó tagja, 1848-ban választmányi tag. Vö. H. SZABÓ 1994. 98., HUDI 2001. 58., 147., SOMFAI 1994. 355.

[81] Nagy István ügyvéd és felesége, Torkos Julianna 1831-ben az alsómajoroki Hosszú utcában laktak, két fiúk (Ignác, Károly) és három lányuk (Antónia, Mária, Jozefa) volt. Nagyné már 1838-ban is özvegyen élt. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1831., 1838.).

[82] 1848-ban országgyűlési választóképes Nagy János néven egy 53 éves házbirtokos földműves, egy 52 éves gombkötő házbirtokos nemes és egy 26 éves nemes szűrszabó. HUDI 2001. 141., 146., 149. Ilyen nevű végzős teológus- vagy joghallgató 1840/41–1841/42-ben nem volt.

[83] A református Nagy Szabó Károly Nagy Szabó István táblabíró és Torkos Julianna házasságából született. 1831-ben, 15 évesen a gimnázium logikai osztályában tanult, 1832–1835 között a jogakadémiát végezte el. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet)

[84] Noszlopy Gáspár (1820–1853) 1839–1841 között a pápai jogakadémia hallgatója, 1846-ban szerzett ügyvédi oklevelet, 1846-től Somogy vármegyében szolgabíró. 1849-ben a Dél-Dunántúl teljhatalmú biztosa; 1850-ben elfogták, bíróság elé állították, de megszökött, s a Bakonyban szabadcsapatokat szervezett. 1852-ben ismét elfogták és 1853. március 3-án Pesten kivégezték. VARGA 1998. 371., KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[85] Ofner Leopold 1841-ben a Pápai Kaszinó tagja. Amennyire a hiányos jegyzőkönyvekből megállapítható, nem tartozott a polgárjogot szerzett személyek közé. Vö. HUDI 1995. 178. 1848-ban a zsidók összeírásában nem fordult elő. Szerepel viszont a 20 éves Ofner Móric nagykanizsai születésű könyvvivő, aki a rokona lehetett.

[86] Paál András 1848. május 28-án a nemzetőrségi összeírás szerint 43 éves, szélütés miatt felmentését kérte. H. SZABÓ 1994. 94. 1848. júniusban Pál András 44 éves házbirtokos, ügyvéd. 1848-ban a Pápai Kaszinó tagja. Az 1848. évi országgyűlési választójoggal bírók összeírásban még Pados Antal 32 éves házbirtokos, földműves is szerepel, de ő nem jöhet szóba. Vö. HUDI 2001. 141., 155.

[87] Pápay Lajos a kisgimnáziumot a pápai bencéseknél végezte 1821–25 között. Eminens tanuló volt. 1848. júniusban 35 éves, nemesi jogon választópolgár az országgyűlési követválasztáson. 1848 júliusában a baranyai Dráva-vonal védelmére kirendelt pápai nemzetőrség lovassági hadnagya volt. 1848-ban a Pápai Kaszinó tagja. Vö. HUDI 2001. 155., 173.

[88] Polány nevű kasznár (uradalmi kasznár) nem volt a Pápai Kaszinó tagja.

[89] Az Esterházy uradalom katolikus uradalmi tiszteket alkalmazott, a protestáns vallású kivételesnek számított.

[90] Polgár János a pápai belvárosi katolikus anyakönyv szerint 1845. május 13-án, 32 évesen vette feleségül Simon Julianna 27 éves pápai hajadont. 1848-ban a választójogúak összeírásában 36 éves házbirtokos, ügyvéd, polgár. (A nemzetőri összeírásban 32 évesnek írták, ami nyilván tévedés.) Az 1848. június 14–16-i tisztújításon városi számvevőnek választották. Vö. H. SZABÓ 1994. 96., HUDI 2001. 142., 156.

[91] Pserhofer Sámuel (1801–1879) orvos, 1831-ben Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Pápán volt orvos. Az 1844–1858 között hat év megszakítással működő református kollégiumi betegsegélyző egylet, az ún. Jótékony Egylet orvosi feladatait is ellátta. Vö. VARGA 1998. 413., KRÁNITZ 2001. 140–142. – 1849-ben, Hoffelder József halála után kinevezték vármegyei másodfőorvosnak. VeML IV. 101.a. Veszprém Vármegye Állandó Bizottmányának jegyzőkönyvei, 178/1849. (V. 26.) sz. Haláláról és temetéséről: Dr. Pserhofer Sámuel. = Pápai Lapok VI. 1879. 6. sz. (február 9.) 17., 22., 23.

[92] A református Soós Károly Soós Pál ügyvéd, Veszprém vármegyei járási tisztségviselő (esküdt, szolgabíró) és Bóné Zsófia fia, szülei az alsómajoroki Hosszú utcában laktak. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1831.). 1824–1840 között tanult a református kollégiumban, ahol az elemi, gimnázium, líceumi osztályok után a teológiát is elvégezte. 1839/40-ben VI. évfolyamos teológus, 1840/41-ben a gimnázium IV. osztályának köztanítója volt. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[93] Steiner Adolf 1848-ban 27 éves izraelita kereskedő, rokonánál, Steiner Ferencnél lakott. VeML IV. 1.h. Pápa város 1848. évi zsidóösszeírása. Pápa, 1848. június 30. Az összeírást közli: JAKAB 2014. (CD-melléklet).

[94] Stettner (1848-tól Zádor) György (1799–1866) 1832–1848 között a pápai református főiskola jogi tanszékének vezetője, később különböző törvényszékeknél bíróként tevékenykedett. VARGA 1998. 561.

[95] Stettner Ignác nemes Stettner Lajos pápai közbirtokos, táblabíró és Osvald Mária fia, szülei az alsóvárosi Újvárosi utcában laktak. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1831.). 1821–1836 között tanult a pápai református kollégiumban, a jogot is elvégezte. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[96] Szakonyi Sándor 1848. júniusban 37 éves ügyvéd. 1841–1848 között a Pápai Kaszinó tagja volt. Vö. HUDI 2001. 148.

[97] Szauer Miksa 1848-ban 33 éves izraelita posztókereskedő, felesége König Terézia, gyermekük József 5 éves. Segédje Markstein Jakab. VeML IV. 1.h. Pápa város 1848. évi zsidóösszeírása. Pápa, 1848. június 30. Vö. JAKAB 2014. (CD-melléklet).

[98] Széki Béla (1814–1871) 1838-től főiskolai tanár, később lelkész, esperes. Vö. VARGA 1998. 486.

[99] Szép Gábor Szép Ábrahám és Őry Zuszanna házasságából született, szülei 1831-ben a belsővárosi Hosszú utcában laktak. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1831.). 1848 májusában 29 éves mérnök, köznemzetőr. Vö. H. SZABÓ 1994. 97.

[100] Szíj György Pusztarádócon (Vas vm.) született, édesapja Szíj Ferenc földműves volt. 1828-ban, 12 évesen kezdte tanulmányait Pápán a református gimnázium syntaxista novitius osztályában, s 1839-ben végzett a teológiai akadémián. 1839/40. tanévben a gimnázium IV. osztályában tanított, 1840/41–1841/42. tanévben az akadémiai tagozaton segédtanár, 1841/42. tanévben a főiskola seniora volt. 1841-ben már a Pápai Kaszinó tagjaként tartották nyilván. Vö. KÖBLÖS 2006. 267., 271. és CD-melléklet.

[101] Szűcs János Csajágon született Szűcs István földműves fiaként. 1819/20-ban 15 évesen a pápai református gimnázium syntaxista veteranus osztályában kezdte tanulmányait, 1838/39-ben a theológia VI. évfolyamát végezte. 1839/40–1841/42. tanévekben a gimnázium III. osztályában volt köztanító. Vö. KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[102] Szűcs Vilmos Bécsben született Tasnádi Szűcs István református udvari kancelláriai ágens (1817–1834) fiaként. 1839-ben, 18 évesen iratkozott be a pápai református kollégium akadémiai tagozatára, ahol 1839–1841 között végezte a jogot. Apjának elvesztése után Katalin nevű édesanyja nevelte. A kollégiumi nyilvántartások szerint 1840–1841-ben már a Bécsben élő, az erdélyi udvari kancellárián dolgozó Szentgyörgyi Imre udvari tanácsos (megh. 1862) volt a gyámja, s feltehetőleg mostohaapja. Vö. ZOVÁNYI 1977. 15., KÖBLÖS 2006. (CD-melléklet).

[103] Tarczy Lajos (1807–1881) 1833-tól a református főiskola filozófia, majd természettan-tanára, 1838-ban a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) levelező, 1840-től rendes tagja. A Pápai Kaszinónak már 1838-ban tagja, 1841-ben választmányi tag. Vö. VARGA 1998. 505. Tarczy és Bocsor reformkori tevékenységét Bodolay Géza dolgozta fel: TRÓCSÁNYI 1981. 174–232

[104] Tímár Elek 1727–1831 között végezte a bencés gimnázium négy osztályát. Ügyvéd lett. 1847. január 3-án a Pápai Kaszinó ügyviselőjévé választották, 1848-ban 30 éves, politikai választójoggal rendelkezett. Pápai köznemzetőrnek írták össze. A Pápai Kaszinónak 1841–1848 között volt a tagja. Vö. H. SZABÓ 1994. 95., HUDI 2001. 150.

[105] Utólag Vetseynét kihúzták a listáról. Vetsey Károly 1827-ben a devecseri járás főszolgabírája volt, 1831-ben újraválasztották, az 1837. évi tisztújításon már nem találjuk. Az 1831. június 12-én lezárt lélekösszeírás szerint az alsómajoroki Hosszú utcában lakott, nőtlen ember volt. (DREL III. 62. PREI iratai. Lélekösszeírás, 1831.). A pápai református anyakönyv szerint 1831. augusztus 15-én királyi engedéllyel másodunokatestvérét, Zsoldos Krisztinát – Zsoldos János református orvosdoktor és Őry (Eőry) Teréz lányát – vette feleségül. Hamarosan elhunyt, mert az 1833. évi egyházi lélekösszeírásban már csak a felesége szerepel.

[106] Vidos Pál Vidos Imre kemenesmihályfai (Vas vm.) birtokos fia, 1839–1841 között a pápai jogakadémia hallgatója. Vö. KÖBLÖS 2006. és CD-melléklet.

[107] 1847-ben a város lakosságának kerekítve 61 %-a volt katolikus, 24 %-a izraelita, 11 %-a református, 4 %-a evangélikus. Vö. HUDI 1995. 19.

[108] 1838-ban a 14 év feletti adóköteles 1064 főt tett ki: 640 nemest és 424 nem nemest. DREL III. 62. PREI, adófizető egyháztagok összeírása, 1838.

[109] Az ugodi savanyúvizes forrásról, a fürdőéletről és fürdőközönségről: JAKAB 2001., HUDI–KRÁNITZ 2008., a Veszprémi Olvasótársaságról: HUDI 2009b.182–237.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..