Ünnepeljük az építészt, és amit ránk hagyott (a Szélesvíz 2016 III/2 melléklete)

A Győri Szalon „Szegényebbek lettünk… Elhunyt Winkler Gábor építészcikkének másodközlése

Az eredeti itt olvasható: http://www.gyoriszalon.hu/

Szegényebbek lettünk egy lokálpatriótával – fejezhettem volna be a címet. De Winkler Gáboréletműve olyannyira színes, hogy Győr iránti szeretete csak egy árnyalat volt, a sok között. Ha a tényekre szorítkoznánk, akkor akár a következőképpen is hírt adhatnánk haláláról: 2015. május 19-én elhunyt Dr. Winkler Gábor, Ybl-díjas magyar építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Temetése 2015. május 29-én, pénteken 15 órakor Győrben, a nádorvárosi köztemető új ravatalozójában lesz.

Winkler Gábor azonban nem egyszerűen építész, hanem győri építész volt – annak ellenére, hogy nem itt született, csupán diplomájának megszerzése után került városunkba. Itt teljesedett ki életműve. Kezdetben (1964-1967 között) építésvezetőként dolgozott – ezeknek az éveknek tapasztalatait bőségesen kamatoztatta pályája során. 1967-1990 között tervezőként működött, elképzeléseiből mintegy 250 munka meg is valósult. Dolgozott műszaki ellenőrként és volt városunk főépítésze is.Winkler Gábor nagy örömmel vállalkozott az új szakember generáció kinevelésére is. Tanított Budapesten és Győrben is; 2003-tól aSzéchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 2011-től pedig emeritus professzora volt. Sorolhatnánk még, hogy hány hazai és külföldi szakmai szervezetnek volt tagja, vezetője; számba vehetnénk publikációinak sokaságát.

Most inkább azonban arra fókuszálunk, hogy mit kaptak Tőle Győr város lakói, mindazok, akiknek érdeklődési körén talán kívül esik az urbanisztikaWinkler Gábor egyik kutatási területe a műemlékvédelem volt. A romos, elhanyagolt épületekben is képes volt meglátni a szépet; azt, hogy egy-egy lepusztult ház milyen lehetne. Képes volt egységben és távlatokban gondolkodni – ez a mi szerencsénk. Kollégáival együtt dolgozták ki ugyanis a 70-es években Győr belvárosának rekonstrukciós terveit. Megpróbálták menteni, ami menthető. Számos műemléképület, például az Esterházy-palota, a Magyar Ispita helyreállításában is szerepet vállalt, a Liszt Ferenc utcai házak sorát is az ő elképzelései szerint újították fel. Nevéhez köthető a Győr városképéhez hozzátartozó Bécsi udvar kialakítása is. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1989-ben Győr a belváros felújításáért elnyerte az Europa Nostra-díjat, amely az Európai Unió műemlékvédelmi elismerése.

E munkák mellett jutott ideje arra is, hogy megszervezze Gyárváros helyi védettség alá helyezését. A városrész a magyaros szecesszió stílusjegyeit magukon viselő házai ma már országos műemléki védettséget élveznek.

Emlékezetes harcot vívott 2005-ben a Frigyes laktanya és a Schlichter-villa megmentése érdekében is – a bontás előtti napokban sikerült ideiglenes védettséget szereznie mindkettőre. A megyei lapban jelent meg a kép, amikor citrommal a kezében áll a romos épület előtt, és tájékoztatja a nagyközönséget arról, hogy a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) Magyar Nemzeti Bizottsága Citrom-díjat ítélt meg az épületek tulajdonosainak, mert a legelemibb törődést sem mutatják ingatlanuk iránt. A Citrom-díj kiírása szerint a díj célja bemutatni azokat a körülményeket, káros magatartásokat, amelyek következtében a műemlékek komoly veszélybe, végveszélybe kerülhetnek. Az eset óta sok víz lefolyt a Dunán, s ma ez az épületegyüttes a város gyöngyszeme – szerencséreWinkler professzor úr még láthatta helytállásának eredményét.

winkler2

Winkler Gábor nem csak az egyetemen tanított. Ha felkérték, előadott könyvtárakban, a múzeumokban, s ha arra kapott felkérést, „idegenvezetőként” mutatta be Győr épített örökségét. Mosolygós arcával, megfontolt, nyugodt tónusával, imponáló műveltségével, szakértelmével hitelesen hirdette: Győr városa szép, szeretni való; értékeit óvni, védeni szükséges és érdemes. Akiket nem ért el élőszóban, azoknak könyveivel üzent.

Szerzőként vagy közreműködőként több olyan nagyközönségnek szánt kiadványt jegyzett, amelyek Győr építészetével, látnivalóival foglalkoznak. Csak néhányat említenék: sokakhoz eljutott a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára sorozat részeként megjelentetett Győr Gyárvárosi plébániatemplom és lakónegyed (1999) című füzete. Az általa írt szöveget tartalmazó Győr fotóalbum ez idáig több, mint tíz kiadást ért meg. Nagy szenzáció volt annak idején, s hamar hiánycikk lett a Győr 1539–1939 (1998) és a Győr 1939–1999 (1999) című történelmi album, melyeknek egyik szerzője volt. Ide kívánkozik egy elképesztő történet elkötelezettségéről és munkabírásáról: ez utóbbi kötet összeállításakor előkerült egy adat, miszerint a világhírű osztrák festőművész, Egon Schiele járt városunkban, s itt tartózkodása alatt lefestette a – ma már nem létező, Révfaluba vezető – Kecskelábú hidat. A kép azonban lappangott, hollétét csak 2013-ra sikerültWinkler Gábornak kiderítenie. A mű magántulajdonban van, s New Yorkban őrzik.

A XX. század második felében teljesen átformálódott Győr arculata. Hogy miképpen, abban Dr. Winkler Gábornak meghatározó szerepe volt, mint tervezőnek, mint építésznek és mint műemlékvédőnek. Ma a hozzánk látogató turisták tízezrei távoznak jó emlékekkel: Győr városa szép, szeretni való. Értékeit védeni, megóvni azonban az itt lakóknak kell. Most már Winkler tanár úr nélkül.

Berente Erika
Fotók: Molnár György (címlapkép), Berente Erika

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .