Rólunk szól – Megjelent a Szélesvíz ötödik lapszáma

Másodközlés. Az eredeti a Papa-ma oldalon található: LINK

Eddig a Városháza aulájában tartották a város folyóiratának prezentációit, ezúttal azonban a Jókai Mór Városi Könyvtár adott otthont a legújabb lapszám bemutatójának. Az intézmény nyomdájában készül a Szélesvíz, az olvasóteremben megtalálható az összes lapszám, s meg is vásárolható a könyvtárban a kiadvány, tehát valóban otthon volt a rendezvény. Dr. Hermann István igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy a Szélesvíz olyan folyóirat, mely valóban a miénk: örömmel forgatjuk, mert rólunk szól. A Szélesvíz fontos a városnak, fontos a pápaiaknak és az innen elszármazottaknak is, fontos a szerkesztőknek és az olvasóknak is.
0e0d65a1898122df31bcee2ab8ad7fa4
Zsúfolásig megtelt a könyvtár előadóterme a bemutatóra

Mátyus Aliz főszerkesztő ismertette a legfrissebb lapszámot, mely az ötödik a sorban, a harmadik évfolyam őszi kiadványa. A borító Mordovin Maxim régész fotója, melyet a Fő téri ásatások idején készitett a Nagytemplom tornyából. S ehhez kapcsolódik az első írás is, mely a Fő téri leletekről szól, arról, hogy mi mindent tudhatunk meg akár egy textilplomba vizsgálatából is. Sajnos több elhunytra is emlékeznek a folyóiratban, ismét itthagyott bennünket két jelentős és fontos egyéniség, Kovács Péter és Heitler László.

A Szélesvíz leghosszabb írása ezúttal a Karlovitz család történetét eleveníti fel egy Budapesten élő leszármazott, Karlovitz Krisóf tollából. A város egyik kiemelkedően fontos családja volt a övék, 1900-ban lett Karlovitz Adolfé a Fő utcai patika, mely hamarosan a legjelentősebb gyógyszertárrá nőtte ki magát a szorgalmas, kitartó munkának köszönhetően. Adolf nagyon komoly és tekintélyes, a kor elvárásainak, közbizalmon alapuló pozícióinak megfelelően viselkedő, köztiszteletben álló ember volt, a város legnagyobb adófizetője, aki több művészt is támogatott, mesélte Karlovitz Kristóf. 1950-ben államosították a patikáját, de Karlovitz Adolf “kegyként” tovább dolgozhatott. A városához mindig hű Adolf soha egyetlen zokszót nem ejtett, kötelességtudó ember volt, a hivatásának élt. Ehhez erőt neveltetésük, tartásuk adott.

45528b7bcc7905c2417c9330a8e407a7
Karlovitz Kristóf ajándékot is hozott

Karlovitz Kristóf nem érkezett üres kézzel a bemutatóra, a városi könyvtárnak hozott ajándékot. Pérely Imre pápai grafikusművész jó barátja, támogatottja volt Karlovitz Adolfnak, a család birokában maradt Pérely-grafikákat kapta most meg a pápai bibliotéka, valamint egy régi, kézírásos, patikai receptkönyvet is átvehetett dr. Hermann István, aki ígéretet tett arra, hogy a grafikákból kiállítást szerveznek, a recepteket pedig megjelentetik majd a Jókai füzetek sorozatban.

Mátyus Aliz szívének igen kedves ez a lapszám (is), hisz ahogy szerkesztői köszöntjében is olvasható, ezúttal édesapjáról is szó esik a folyóiratban. Mátyus Ferenc Pápán többek közt a Pedagógus Szakszervezet öntevékeny színjátszó gárdájának volt szervezője, szereplője, rendezője. A csoport primadonnája, a “város csalogánya” volt Szabolcsiné Gruber Izabella, aki a bemutatón mesélt többek közt a csoportról, a sikeres előadásokról, melyekről rendszerint hetekig beszélt a város; például a pedagógus színjátszók avatták fel 1960-ban a szabadtéri színpadot a Füredi komédiások című nagyoperettel – hatalmas sikerrel. Szabolcsiné Gruber Izabella gyönyörű hangja nem csupán a pápaiakat varázsolta el annak idején, hisz még a Zeneakadémiára is felvételt nyert, de ő a családot – férjét és kisfiát – választotta, megmaradt a helyi csoport primadonnájának.

De ez csupán néhány történet a sok színes írás közül, mely a Szélesvíz legújabb lapszámának olvasóit várja, ismét 88 oldalon. Helyhiány miatt néhány kapcsolodó írás nem került bele a folyóiratba, de ezek elérhetők a Pápai Művelődéstörténeti Társaság honlapján.

ha

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..