Az élet néha különös dolgokat produkál. Értesítésed napjának reggelén vettem kézhez a megyei napilapot, amelyről ezúttal nem mondhatok rosszat. A lap “Vendégsarok” című rovatában ez alkalommal a Veszprémi Egyetem professor emeritusának, korábban rektorhelyettesének, Papp Sándornak az írását olvashatjuk az olvasás idejéről. A környezeti kémia szakértője, amúgy is nagytudású humanista a könyv által kínált szépségek élvezetébe való belemerülésről elmélkedik — hivatkozva Dantéra, Romano Guardinira …és Vathy Zsuzsára. Így fogalmaz:
Az ajándék könyvek közül egyet választanék ki. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen a múlt század hatvanas éveinek első felében vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd néhány év gyakorlat után pályát módosító, ma József Attila-, Márai- és Príma-díjas szerző “Ki nevet a végén?” című kötetét (válogatott novellák és kisregények). Azok a korábbi művek kerültek a kötetbe, amelyek — a szerző szerint — megértetik velünk, vagy segítenek újra átélni a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveket. […] Az írásokból gyakran választ kaphatunk akár a legszemélyesebb problémáinkra is, és kialakulhat bennünk az a kritikai szemléletmód, amelynek révén élethelyzeteink csapdáit jó eséllyel elkerülhetjük.
Papp Sándor, akiben tiszteletre méltó korábbi dalostársamat is köszönthetem, mintha emlékbeszédet írt volna Vathy Zsuzsáról. Néha egészen rejtelmes dolgokat hoz az élet.
Őrizzük meg Vathy Zsuzsa emlékét, merítsünk erőt írásaiból, olvasgassuk műveit!