Hubert Ildikó: Az Acta Papensia 2016, XVI. évf., 3-4-es számának olvasgatása közben

Mindig is örömmel forgattam az Acta Papensia számait, s ha elolvastam az éppen adott folyóiratpéldányt, általában hagytam magamnak időt a tűnődésre is. Azt biztosan állíthatom, hogy a szerkesztő gárda, a tudományos munkatársak, és a feltárandó anyag olyan szakirodalmat hoz minden egyes számmal létre, ami a magas minőséget képviseli. Ám a folyóirat, talán legfőbb érdeme a szakmaiság mellett, hogy mindezt közérthető tudományossággal írja meg! Cél-olvasóit valószínű, nemcsak a nagyon szűk szakmában kell keresnünk, hanem a protestáns magyarság és haza múltja iránt érdeklődők tágabb körében  is. Értük  íródik mindez, mert ők voltak/vannak és lesznek, akik emlékezetükben történelmet (írottat és orálist egyaránt) őriznek, alakítanak legalább három generáción át hitelesen.

A legutóbbi (2016, 3-4-es szám) forrásközlései két hétig tartottak olvasási gyönyörűségben. Mindig nagyon érdekelt – ma így nevezzük: szociográfiai igény  – az emberi sors és az emberi jellem megfoghatósága, körülmények általi alakulása. A papi életutak különösen!

A forrásközlésekből Gelencsér József által közreadott asszonyi sors tisztasága, és kemény, élet-teher viselése szolgált igazi példaadással. Az emberi morál rendíthetetlensége a hit segítségével ma is követhető példaként állhat(na) előttünk. Ám nem kevesebb erejű a papi életutakból kiemelkedő Demjén István lelkipásztor egyházáért (valójában Isten-szeretetéért) hozott áldozatos életútja sem. Bizonyára, ezek az önmaguk érdekein felülemelkedő papi személyek karizmatikus példamutatása hiányzik legjobban egyházaink mai közösségeiből, a a hétköznapi világból.(Ezért sem szabad elfelejtenünk megköszönnünk, hogy nekünk e kis országban van még módunk megismerkedni tisztaságot, erkölcsöt, bibliás életet megélő egyházi személyekkel, szorgos kisemberekkel.) Csak apró megjegyzés: jó lett volna e papi életúthoz térképet is kapcsolni illusztrálásként, hogy tanulhassunk is általa földrajzi ismereteket (Ungpinkóc és a többi mesebeli falunevek sokszor szakasztották meg a folyamatos olvasást, utána keresgélési idővel.)

(Fekete Csaba tanulmányáról most nem ejtek szót, ismerem adatokban gazdag tanulmányait, töprengő párbeszédekben érlelt írásait, könyveit. A teológia tudománya gyarapodik munkái által a mai napig.Nem illene csak érinteni a most publikált írását.)

A csepregi história elolvasása  tükröt tarthat elénk, akár a többi hasonló magyar-a magyart pusztítása: korunk embertelen gyilkolási módozataiért nekünk sem kellett a szomszédba mennünk 1621-ben. (Mint régi magyarországi irodalommal foglalkozó, örültem az újabb vers-variánsnak!)

Természetesen minden pápai-léthez kapcsolódó cikk jó kedvvel tölt el, mert kiegészül szülőföldem ismerete általuk is. (Lásd: Gera Judit: Petőfi Hollandiában; Ferenczi Sándor, a magyar Freud).Végezetül a könyvismertetések egyikéről szólok: Hudi Józseféről, aki olyan tudományos munkatársa (tudósa) a lapnak (is), hogy méltó olvasó-társa lehetett a lélekkel megírt (Szechenyi István válogatott levelei), tudós latinisták (Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András) által feldolgozott könyv összeállítóinak, fordítóinak. Könyvismertetésében végiggondol, “végigrág” minden adatot, összefüggést (a már megjelent szakirodalmat bizonyára lelkiismeretesen átböngészve), s aki finom forráskiegészítéseivel nem tönkreteszi a magas színvonalú válogatás hitelességét, hanem a tudós alázatával új adatokkal gyarapítja azt. Ritka igényesség és alázat birtokosa!

Talán nem véletlen, hogy egy téli napon, bemenvén a város egyik cipőboltjába, az eladó idős hölgy, az Acta Papensia aktuális számát olvasta éppen, mondván, hogy mindig kölcsönzi és elolvassa, mert nagyon érdekesnek találja. Reformátusoknak el kell olvasni!

Én valamennyi pápai olvasónak ajánlom a folyóirat megismerését, akit érdekel szűkebb szülőföldünk!

Vélemény, hozzászólás?

error: Figyelmeztetés:
A tartalom másolás védelem alatt áll!