Szőllősy Szabolcs: Mi dolga volt Soos Gézának Pápán?

A pápai repülőtérről indult Soos Géza titkos küldetése.

1944 decemberében Pápa város egy történelmileg is jelentős, országos érdekű politikai-katonai akciónak a helyszíne volt, amely alapos és szigorúan titkos megtervezésének, valamint sikeres kivitelezésének köszönhetően a háború befejeződésének folyamatában is fontos szerepet játszott. A tavalyi év decemberében volt az akció 70 éves évfordulója, ezért a történelmi esemény felidézése, méltatása.

A történelmi háttér

A történetünk középpontjában álló akció Budapesten, a budai királyi várban működő Különleges Ügyek Hivatalából, későbbi nevén Kiugrási Irodából indult ki 1944 novemberében. Ismert tény, ennek az intézménynek elsődleges funkciója a háborúból való kilépés előkészítése volt, ifj. Horthy Miklós, a kormányzó kisebbik fia felügyelete alatt. Az ő legfontosabb segítői a feladatok ellátásában a Külügyminisztérium két munkatársa, Szent-Iványi Domokos és Soos Géza, az Iroda szellemi vezetői, mindkettő szigorúan titkos, bizalmas feladatkörrel. Az Iroda az 1944. augusztus 23-i sikeres román kiugrás után a magyar kilépés mielőbbi megvalósítását tartotta fő feladatának. Az első ilyen kísérlet augusztus végén Lakatos Géza miniszterelnök kinevezésével nem hozta meg a várt eredményt. Az október 15-re tervezett második kísérlet is kudarcot vallott, annak ellenére, hogy az ezt megelőző napokban a magyar küldöttség Moszkvában már aláírta a fegyverszüneti megállapodást.

Egy utolsó lehetőség kínálkozott még a háború befejezésénél várható, elsősorban fővárosi harcok okozta hatalmas veszteségek csökkentésére: egy küldöttséget titokban nyugatra küldeni és egy személyes találkozón értesíteni a Magyarországgal hadban álló szövetséges erők nyugati résztvevőit a magyar kiugrási szándékról, a fegyverszüneti megállapodás aláírásáról a szovjetekkel, a német megszállással szembeni belső ellenállási mozgalom erejéről és arról a szándékáról, hogy a Magyarország felszabadításáért folyó harcban kész együttműködni a németeket támadó szövetséges erőkkel.   (Ez a lehetőség már október elején felmerült az Iroda vezetőinek megbeszélésein, de a moszkvai tárgyalások miatt vártak a végleges döntéssel.)

ifj. Horthy Miklóst, az Iroda vezetőjét október 15-én egy német különítmény elrabolta. Szent-Iványi az ekkor folyó fegyverszüneti tárgyalásokon a Moszkvába küldött delegáció tagja volt. A Magyar Függetlenségi Mozgalom választása Soos Gézára esett, legyen ő a titkos tárgyaló küldöttsége vezetője, aki néhány fős csapattal nyugatra szökik és tájékoztatja a szövetséges erőket a magyar ellenállás együttműködési készségéről.

Dr. Soos Géza

Az akció főszereplője Dr. Soos Géza jogtanácsos, 1944-ben 32 éves minisztériumi tisztviselő. Főállása szerint 1936-1945-ig volt a Külügyminisztérium munkatársa, menekültügyi megbízott. A második világháború alatti években már 1938-tól fontos szerepet játszott az akkori magyar történelmi események alakításában. Neve különösen az 1944-es embermentő tevékenysége és a fent említett történelmileg is fontos titkos diplomáciai küldetés miatt vált ismertté. Ennek kiindulási pontja a pápai repülőtér volt, így Pápa város történetében is szerepet játszik. Soos pályafutásának fontos részeként kell még megemlíteni, hogy nemcsak int külügyi tisztviselő és a Kiugrási Iroda titkos munkatársa, hanem a Magyar Közösség és a Magyar Függetlenségi Mozgalom nevű jelentős ellenállási szervezetek tagjaként is fontos szerepet játszott. Emellett élethivatásának tartotta azt is, hogy mint a Soli Deo Gloria református egyházi szervezet tagja és később vezetője diákkora óta aktív szerepet vállalt a református egyház életében, rendezvényein.   A Magyar Közösség ekkori tevékenységébe enged betekintést a következő idézet: „Az 1944 március 19-i német megszállást követően a Magyar Közösség az ellenállásban aktív szerepet vállalt; … szervezett keretek között nem vett részt az ellenállásban, csupán tagjain keresztül, valamint a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) munkáján keresztül, melynek vezetősége és tagjainak nagy része a Magyar Közösség tagjai közül került ki. A MFM munkájához tartozott elsősorban a háborúból való kiugrás megszervezése. Ennek a tevékenységnek a része a Szent-Iványi Domokos által vezetett Kiugrási Iroda; a Majoros János pilótatiszt által Náday István vezérezredes és Howie angol tüzérezredes részvételével kirepített küldöttség az Olaszországban harcoló angol haderő parancsnokságához; a Faust küldöttség megszervezése; Soos Géza (és társai) olaszországi útja.” (Forrás: Szekér Nóra: A Magyar Közösség története. PhD dolgozat, 2008, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Történelemtudományok Doktori Iskola) (8)

A titkos találkozó terve

A terv szerint a Soos által vezetett különítménynek egy német felségjelű repülőgéppel ki kellett repülnie Magyarországról Olaszországba, ott leszállni egy amerikai támaszponton és felvenni a kapcsolatot az ottani angol és amerikai katonai parancsnoksággal. Soos Géza későbbi nyilatkozata szerint az akció célja az volt, hogy szerencsés kirepülés esetén az Olaszországban állomásozó amerikai vagy angol parancsnokságot tájékoztassa arról, hogy a német megszállással szembeni magyar ellenállás jól szervezett, számíthatnak rá a szövetségesek a Budapest felszabadításáéert folyó harcban és várnak egy jelre, amelyet követően egyesített akcióval a támadó szövetségesekkel együtt indulnak harcra Budapest felszabadítására. A repülőgép elrablását és a kirepülést a pápai repülőtéren akarták végrehajtani, az kínálkozott a legalkalmasabb helynek a kettős magyar-német parancsnokság és más technikailag fontos körülmények miatt.

Az előkészületek rendkívüli titoktartás mellett folytak. Egy ezzel a témával foglalkozó forrásmunka[1] a következőképpen idézi egy idős hölgy, E.-né, Raul Wallenberg egykori segítőtársa emlékiratait: „1944 november végén volt az óbudai Lajos utcai titkos lakáson a Szövetség vezetőinek megbeszélése, 18 személy volt jelen, személyesen gr. Bethlen István is, Wallenberg nagyon sápadt, fáradt volt, ismertette a vészesen rossz eseményeket, árulásokat stb. …[A]z értekezleten határozták meg a jövőbeni feladatokat, személyekre vonatkozóan. Az asztalon voltak iratok, fotók, tanúsítványok, jegyzőkönyvek stb., élő igazolása a magyarság többségének humánus helytállásáról, Európában egyedülálló segítségnyújtásának hiteles bizonyítékairól. Mindenről készült több példány másolat. Wallenberg el akarta juttatni a szövetségesekhez azokat… Wallenberg itt figyelmeztette Soos Gézát, hogy minden órában elfoghatja a Gestapo, azonnal menekülnie kell. Eszterházy Pál herceg segítségével szervezték meg, hogy a Pápai reptér kettős parancsnoksága… segít, hogy alkalmas repülőgépet szerezzenek… Soos Géza fontos, az asztalon lévő dokumentumok másolatait magával viszi Olaszországba, ahol az angol vagy amerikai parancsnoknak kell átadnia… Átvette az elkészített, vászonba varrt papírokat, melyet a mellére kötve az inge alá tett, a »Diplomata« elindult, sokadik életveszélyes, hazáját mentő küldetését teljesíteni.”

A végrehajtás

Az akciót 1944. december 5-e utáni napokra tervezték, számítottak rá, hogy a kedvező körülmények kivárása több napot vehet igénybe. A végrehajtást Soos Géza a következőképpen írta le későbbi visszaemlékezéseiben (….): „Nem volt veszélytelen az út. Katonai autón egy holland hadnaggyal indultunk kedden (december 5.) reggel ötkor Pápára. Ott kellett várnunk az alkalmas időt. Nem kisebb volt a feladat, mint egy, a németek által ellenőrzött repülőtérről (német felségjelű géppel) világos nappal pilótabarátommal, feleségével, kisgyermekükkel, egy pilótafőhadnaggyal, holland barátunkkal és egy szerelő őrmesterrel, rengeteg csomaggal megrakodva, repülni. Ha ’megfognak’, mindannyiunkat azonnal agyonlőhetnek. Ha magyar terület felett üldöznek, a németek vagy magyarok, ha a magyar határon túl – mint ellenséges gépet – az angolok vagy amerikaiak lőhetnek le. Itt is Isten kezében voltunk, ő vigyázott reánk. Szombat (dec. 9) hajnalra terveztük végre az indulást. Domi barátunk (Domokos hadnagy), a pilóta gondosan előkészített mindent. Egy hazaáruló sváb (Hellenbronth vezérőrnagy) akart megszökni Némethonba, s neki (!) kellett egy igen jó gépet kiválasztani. A kiválasztást Domira bízták. Ezzel a géppel akartunk ’meglépni’ – szabályszerű repülőparanccsal – Veszprémbe. Esős, zimankós reggel volt. 5-kor keltünk, ¾ 6-tól ½ 8-ig vártuk Domit. Beültünk kis autójába, repülőtiszti egyenruhában – a holland tiszt is, én is –, majd felvettük az ő családját s mentünk a repülőtérre. Mindenfelé németek, munkások stb. Izgalmas félóra! Domi eltűnik. Mikor visszajön, az autóval a beindított motorú géphez hajtunk. Alig egy-két perc alatt behajítottuk a csomagokat (a komolyabb darabokat még előző este berakták), be az asszony, a gyerek hátizsákban. Mi. – Alig 20 lépésnyire egy katonai őrszem bámulta, mi történik. S a kis autó ott maradt árván. A gép ajtaját becsuktuk s már indult a repcsi. Mindenre számítva, mindannyian felcsatoltunk egy-egy kitűnő ejtőernyőt s megtanultuk, hogyan kell azt használni. Előzőleg egy német gép keresztbe állt, de tovább indult. Szépen emelkedtünk Veszprém irányába, amíg egy jótékony felhő el nem takart a repülőtér felől. Ekkor – irányba vettük Rómát!…”

Az akció sikeres végrehajtása meghozta a várt eredményt, szerencsésen landoltak olasz földön egy amerikai támaszponton és átadták a parancsnokságnak a küldött üzenetet és a dokumentációt.

E filmbe illő izgalmas kalandot egy, a Beszélő című folyóiratban 2001-ben megjelent tanulmány[2] is megemlíti a következőképpen: „1944-ben, december 5-én a pápai katonai repülőtér közelében hét személy száll ki egy gépkocsiból és tűnik el sietve az egyik ház kapujában: egy magas rangú repülőtiszt, egy főhadnagy és egy őrmester, két civil férfi, valamint egy fiatal nő egy nagy hátizsákkal. Néhány nap múlva, december 8-ról 9-re virradó éjjel a kis csoport belopódzik a repülőtérre, fölkapaszkodik egy ott várakozó német felségjellel ellátott He-111-es bombázó repülőre, és amint virradni kezd, fölszállnak, délnyugatnak véve útjukat. Nem repülnek magasan, hogy mennél gyorsabban messzire kerüljenek az őket esetleg üldözőbe vevő német vadászrepülők elől. A repülőt elrabolták, és most az Adria fölött szállnak. Fölöttük ellenkező irányba repülő bombázók kötelékei. Olaszország partjainál amerikai vadászrepülők jelennek meg a magányos bombázó körül. Egy gépfegyversorozattal a tenger fenekére küldhetnék az ellenséges repülőt. Mivel a bombázó nem próbál menekülni, hanem folytatja útját az amerikaiak által már visszafoglalt Olaszország felé, a vadászgépek nem lőnek. A közeli amerikai repülőtéren leszállásra kényszerítik. Kíváncsian szemlélik a belőle kimászó tarka társaságot. A fiatal nő hátizsákjából másfél éves kisgyermek kerül elő… Kik ezek a halálmegvető emberek és miért kockáztatják az életüket? Mi az, amiért szembenéztek a statáriális kivégzőosztag puskacsövével, szembenéztek egy légi harc biztosan halálos kimenetelével? Áldozatok? Fanatikusok? Hősök? Mentik a bőrüket, vagy egy eszmét szolgálnak? Netán egy nemzet becsületét próbálják menteni…!? …. A repülő pilótái: Hadnagy Domokos repülő őrnagy, Toperczer Árpád főhadnagy, Rakovich Sándor őrmester, motorszerelő. Az utasok: Hadnagyné, másfél éves kislányukkal, dr. Soos Géza fiatal jogász, tisztviselő és J. A. Bentinck, német hadifogságból szökött holland hadnagy. Életüket kockára téve azért repültek Olaszországba, hogy mint a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) élén álló vezetők tájékoztassák az amerikai-angol szövetségeseket a németellenes magyar ellenállásról, fegyveres erejéről és embermentő tevékenységéről. …”

A pápai segítő

Míg az akció katonai előkészítését herceg Esterházy Pál segítette, a pápai tartózkodás idejére a csapat rejtőzködésének biztosítására Soos Géza a pápai megbízott polgármestertől, Dr. Szőllősy Sándortól kért segítséget. Szőllősy kapcsolatban állt a Magyar Közösség nevű hazafias mozgalom tagjaival és igyekezett segíteni a polgári ellenállás pápai csoportjának munkáját. Soos nem ismerte korábban Szőllősyt, a Magyar Közösség szálain keresztül talált hozzá kapcsolatot és kapott az akcióhoz többoldalú segítséget.

Dr. Szőllősy Sándor
Dr. Szőllősy Sándor

Szőllősy Sándor mindjárt a csoport érkezésének napján, december 5-én felkereste a rejtekhelyén Soos Gézát, és felajánlotta minden támogatását. Azt is megbeszélték, hogy a mozgalom pápai csoportja miben segíthet a nyilas rendszer szélsőséges intézkedéseivel szembeni polgári ellenállás általános célkitűzéseinek megvalósításában. Emellett tanácsot kért tőle arra vonatkozóan, hogy elvállalja-e a megüresedett polgármesteri posztra való jelölését, annak ellenére, hogy néhány héttel korábban, október 16-án a Nyilas párt kormánya került hatalomra. Erre a találkozásra Soos Géza egy 1946 májusában írt igazoló nyilatkozatában[3] a következőképpen emlékszik:

„Szőllősy Sándor pápai városi tanácsnok, polgármester helyettes urat az ellenállási mozgalommal kapcsolatban ismertem meg 1944. december 5-én. Én aznap reggel érkeztem titkosan, katonai autón Pápára, hogy onnan az Ellenállási Mozgalom (Tildy Zoltán, Somogyi stb.) utasításai szerint a szövetségesek balkáni főhadiszállására repüljek. Alig tartózkodtam rejtekhelyemen, máris felkeresett Szőllősy Sándor, aki az ottani Ellenállási Csoport egyik tevékeny tagja volt. Hosszasan elbeszélgettünk és megtárgyaltuk a teendőket: az Ellenállási Mozgalom üldözötteinek bújtatását, a lakosság németek és nyilasok által való kifosztásának megakadályozását stb. Első bejelentései közé tartozott, hogy a helybeli Ellenállási Csoport azt kívánja tőle, vállalja el a város polgármesteri teendőit, és mivel soha nem exponálta magát semmilyen irányban, a nyilas kormányzat is jóhiszeműen, mint rangidőst és egyetlen szóbajöhető személyt, őt ajánlotta. Én magam is, tiltakozása ellenére, felkértem, hogy ezt a tisztet, amennyiben kinevezik, fogadja el, és a magam részéről vállalom, hogy az Ellenállási Mozgalomnál igazolom. Még aznap elküldtem a bizalmas írásbeli jelentést Budapesten maradt helyettesemnek, illetve utódomnak, Bodnár István székesfővárosi igazgatónak, aki az ostrom alatt meghalt. Szőllősy Sándor több napra elhúzódott pápai tartózkodásom alatt segítségemre volt, úgy nekem, mint a velem együtt utazó Bentinck János holland főhadnagynak.”

Mi történt Soossal az akció után

Ismét idézünk a már említett forrásmunkából[4]: „Az amerikai titkosszolgálat 1945. május elejéig tartotta „barátságos őrizetben” Soos Gézát. Hazamenni ezután sem tudott. „…Budapest ostroma után, AZONNAL kértem, hogy hazamenjek. Április elején kaptam meg az elvi engedélyt, de a gyakorlati mind ez ideig késett” – írja egy 1945. december 9-én kelt levelében. Időközben volt titkárnőjét, Balázs Lillát a magyar titkosrendőrség letartóztatta, mire Soos Géza felesége három kisgyermekükkel … Svájcba menekült. 1946 januárjában Soos Géza mégis hazamegy, hogy leigazolják, és elfoglaljon egy osztálytanácsosi állást a külügyminisztériumban. Nem engedik ismét külföldre. Végül hajszálon múlott, hogy az őt kereső Államvédelmi Hatóság nem tudta elfogni. Egy nappal később csodával határos módon sikerült kiszöknie az országból. Az embermentő megint a régi hű barát és fegyvertárs, Éliás József és egy neki életéért hálás államvédelmi tiszt.”

A Szőllősy Sándor számára írt, fentebb idézett igazoló nyilatkozatot Soos Géza 1945. május 13-i dátummal írta alá, valószínüleg alig néhány nappal azelőtt, hogy baráti segítséggel sikerült nyugatra szöknie és családjával egyesülni Svájcban.

Az 1946 januári hazatelepülés hónapjairól és a megaláztatás körülményeiről egy emigráns barátjának 1953-ban Amerikából írt levelében a következőképp számol be[5]: „… nem kis kockázattal vállaltam számos embertársamért és végső fokon hitemért, hazám becsületéért a totalitarizmus elleni védekezést. A ma ’fasisztának’ s mind egyébnek befeketített ’Magyar Közössség’ állhat annak a harcnak a közepén, és alkotta magvát a Magyar Függetlenségi Mozgalomnak. Amikor életem kockáztatásával vállalt Olaszországi küldetésemről végre ismét hazaérkezhettem, a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) hozzájárulásával római diplomáciai ügyvivőnek neveztek ki, de – papírjaim kiadása előtt – felszólítást kaptam, hogy lépjek be a Kommunista Pártba – vagy írjam alá, hogy a párt utasításainak eleget teszek. Ezt mint keresztény ember nem vállalhattam. Erre kinevezési okmányaim ’elvesztek’, majd (1946) április 29-én lakásomról el akartak hurcolni, mint ’nyilast’. Így május végén elhagytam az országot.  

Miután Svájcban egyesült családjával, Soos elvégezte a teológiát, majd hitoktatóként működött a Nyugat-Európában kialakult magyar emigráns közösségeknél. Rövidesen azonban Svájcban sem érezhette magát biztonságban. Az 1945 után megalakult magyar kormány és az állambiztonsági szervek Soos Géza tevékenységét az emigráció köreiben ellenséges szándékúnak tartották. Az emlékiratait összefoglaló könyv szerint[6] a Kossuth Népe című napilap 1947. január 20-i számának első oldalán óriási betűkkel ez állt: „Rómában Soos Géza szervezte az összeesküvést.” Azzal vádolták, hogy Olaszországban az ottani kapcsolatai segítségével összeesküvést szervezett a Magyar Köztársaság ellen. Az emlékiratok szerint a svájci hatóságok Soos tudomására hozták, hogy abban az esetben, ha a magyar kormány kérné a kiadatását, nem adhatnának neki politikai menedéket. Így 1951-ben családjával áttelepült az Amerikai Egyesült Államokba, ahol biztonságban érezhették magukat. Ott is a magyar református gyülekezeti közösségek lelki gondozójaként tevékenykedett. 1953-ban 41 évesen autóbaleset áldozata lett.

A polgármester nehéz hónapjai

Szőllősy Sándor a Soos csapat rejtőzése és az ellenállás segítésén kívül még két emlékezetes esetben került életveszélyes helyzetbe a háború hátra lévő hónapjaiban, rövid polgármesteri működése alatt. 1945 februárban megegyezett a Pápán állomásozó ejtőernyős zászlóalj parancsnokával, hogy a szovjet csapatok közeledése esetén harc nélkül adják fel Pápa város védelmét, hogy ezzel elkerülhető legyen a heves harc és bombázás a város birtoklásáért.   Ezért a megállapodásért mind ő, a város vezetője, mind a parancsnok, könnyen az életükkel fizethettek volna. Március közepén jött a további fenyegetés: a veszprémi nyilas főispánnak Pápa város férfi lakosságának nyugatra telepítésére vonatkozó parancsát nem volt hajlandó végrehajtani, ezért a főispán a város főterén akarta megbotoztatni és utána Sopronkőhidára vitetni büntetésre. (Szőllősy a végleges polgármesteri kinevezését 1945 februárban kapta meg, és alig egy hónappal utána már menekülnie kellett Pápáról a főispán fenyegetései miatt, noha annak működése már csak néhány napig tartott.)

Szőllősy Sándor a háború utáni új közigazgatásban helyettes polgármesteri kinevezést kapott. A közigazgatási vezetők háború alatti szerepét vizsgáló Igazoló Bizottság nem talált kifogásolni valót a háború alatti tevékenységében, háborús bűnt nem követett el, és így felmentették a vezető állásúakkal szembeni minden vád alól.

Rövidesen azonban a Magyar Közösség volt tagjai utáni hajsza őt is elérte. 1947 március 10-én kelt véghatározatban elrendelték a rendőrségi őrizet alá helyezését, más szóval internálását. Az indokolásban ez állt: „Az ÁVÓ átirata alapján megállapítom, hogy nevezett 1940 óta a Magyar Közösség tagja, mely titkos egyesületből kiindulva összeesküvés történt a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére. Megállapítást nyert, hogy nevezett 1945 februárban Pápán a nyilas uralom alatt polgármester volt, emiatt ellene a Népbíróságon eljárás indult, mely a Magyar Közösség tagjainak hatásos közbeléptére felmentéssel végződött. Megállapítást nyert, hogy nevezett a Magyar Közössség összeesküvésben kompromittált tagjaival a legutóbbi időkig tartotta az érintkezést és így szabadlábon mozgása az ország demokratikus rendjére aggályos. Alaposan feltehető, hogy szabadon hagyása esetén a közrend és közbiztonság – fontos állami érdek – szempontjából aggályos, gazdasági okokból káros tevékenységet folytatna.” Egyidejűleg az alispáni hivatal helyettes polgármesteri állásából is felfüggesztette.

Közel öt hónapig tartott, amíg a kihallgatások során tisztázódott, hogy semmiféle háborús vagy népellenes bűncselekményt nem követett el, nem vett részt összeesküvésben, bármiféle büntetésnek nincs jogi alapja. 1947. augusztus 1-én szabadult a rendőrségi őrizet alól, és visszatérhetett a városházára, rendes munkahelyére. 1948 június 30-án, 30 évi szolgálat után önként kérte nyugállományba helyezését a közigazgatásból. Ezt követően egy pápai kisvállalatnál helyezkedett el könyvelő beosztásban, ott dolgozott 60 éves koráig, végleges nyugdíjazásáig.

Az utókor tisztelettel és megbecsüléssel emlékezett meg Soos és egyben Szőllősy érdemeiről. Soos Géza hősies helytállását és embermentő tevékenységét Budapesten, a kőbányai református templomban 2007-ben kialakított emlékhely idézi fel. Szőllősy Sándor polgármester és Makray Ferenc ejtőernyős zászlóaljparancsnok érdemeit a város megmentésében, Pápán, a 2011-ben elhelyezett márványtábla és egy könyvecske[7] hirdeti.

A Török Bálint utcában az egykori ejtőernyős tiszti ház falán 2011-ben elhelyezett és felavatott emléktábla
A Török Bálint utcában az egykori ejtőernyős tiszti ház falán 2011-ben elhelyezett és felavatott emléktábla

***

A Katolikus lexikon szerint:

Magyar Közösség, (Magyar Testvéri Közösség): titkos társaság, fedőszerve a Honszeretet Egyesület. – Működésének kezdete az 1930-as évek elejére tehető, csoportjai Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is működtek. Célja a magyarok érdekeinek védelme, főként az elcsatolt területeken. Tagjai többsége értelmiségi foglakozásúak. … Eszmerendszerüket Szabó Dezső (1879-1945) műveire, Németh László (1901-75) „harmadik út” fölfogására építették. A nemzet alapjának a magyar parasztság gazdasági és szellemi megerősítését kívánták. … Az 1944. III. 19-i német megszállás után a Magyar Közösség alakította a legbefolyásosabb ellenállási szervezetet, a Magyar Függetlenségi Mozgalmat Szent-Iványi Domokos nagykövet vezetésével, aki létrehozta és aláírta Moszkvában 1944. X. 11-én a magyar-szovjet fegyverszüneti egyezményt. A Magyar Közösség irányította ifj. Horthy Miklós kiugrási irodáját, az egyetemi hallgatókból szervezett náciellenes Görgey-zászlóaljat. Szent Miklóssy István vezérkari őrnagy, a Legfelsőbb Honvédelmi Bizottság titkára készítette elő Náday István vezérezredes és a Várban őrzött Horvic angol ezredes 1944. IX-i repülőútját a Nápoly melletti USA-főhadiszállásra. A Rómában diplomata Soós Géza külügyi titkár szervezte meg, fordította magyarra és küldte el Horthy kormányzónak és Serédi hercegprímásnak 1944. VI hónapban az auschwitzi jegyzőkönyvet, melynek eredménye a budapesti zsidók deportálásának megakadályozása. A Gestapo a Magyar Közösség számos tagját … tartóztatta le, akik Sopronkőhidára, majd Dachauba kerültek. – A Független Kisgazdapárt nemzetgyűlési választási győzelme után e párt lehetetlenné tételére 1947. I. 5-én bejelentették, hogy a (kommunista irányítású) Belügyminisztérium titkos, a köztársaság elleni összeesküvő csoportot leplezett le. … Az ÁVO által 1947-ben lefoglalt irattárban 2450 név szerepelt, közülük letartóztattak több mint 250 személyt. A letartóztatottakat a Katonapolitikai Osztályon és az ÁVO-n megkínozták, majd több csoportban Népbíróság elé állították, a Mindszenty-perben kipróbált sajtótámadás rágalomhadjárata közepette. … A nyugati demokráciák látszólagos ellenzésének hatására George H. Weems dandártábornok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság [SZEB] USA-részlegének parancsnoka brit támogatással 1947. III. 5-én és III. 17-én jegyzékben tiltakozott Szviridov altábornagynál, a SZEB elnökénél a magyar belügyekbe való szovjet beavatkozás ellen, eredménytelenül). …

Hivatkozások és forrásmunkák:

  • Soos Gézáné Tüdős Ilona: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze – Emlékezés Soos Gézára (magánkiadás Soos Géza levelezéséből, 1989)
  • Koncz Lajos : Zsidómentés és nemzeti ellenállás ( Beszélő, 2001/9. szám)
  • Papp Vilmos: Dr. Soos Géza teológusról (1912-1953) nekrológ ( Forrás: Internet)
  • A magyar református Wallenberg (Sindelyes Dóra beszélgetése Horváth Erzsébettel. Forrás: Református.hu)
  • Soos Géza igazoló nyilatkozata Dr. Szőllősy Sándor részére (1946. május 13)
  • Nagy Imre: Kalandos szökés bombázón (Veszprém megyei Napló, 2014. március 30.)
  • Huszár János: A várost meg kell menteni (Pápa Városi Könyvtár kiadása, 2011)
  • Szekér Nóra: A Magyar Közösség Története, PhD dolgozat, 2008, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

[1] Koncz Lajos : Zsidómentés és nemzeti ellenállás ( Beszélő, 2001/9. szám)

[2] Koncz Lajos: Zsidómentés és nemzeti ellenállás (Beszélő, 2001/9. szám)

[3] Dr. Soos Géza igazoló nyilatkozata Dr. Szőllősy Sándor részére (1946. május 13)

[4] Koncz Lajos: Zsidómentés és nemzeti ellenállás (Beszélő, 2001/9. szám)

[5] Soos Gézáné Tüdős Ilona: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze – Emlékezés Soos Gézára (magánkiadás Soos Géza levelezéséből, 1989)

[6] Soos Gézáné Tüdős Ilona: Mint a Jézus Krisztus jó vitéze – Emlékezés Soos Gézára (magánkiadás Soos Géza levelezéséből, 1989)

[7] Huszár János: A várost meg kell menteni (Pápa Városi Könyvtár kiadása, 2011)

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .