Ürmös Péter köszöntése Nemcsics Antal 90. születésnapján

Ürmös Péter: Nemcsics Antal dr. laudációja –  Budapest, 2017. június 20. (Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest)

Tisztelt Professzor úr, tisztelt ünneplő közönség!

Az előttem elhangzó méltatások után nehéz újat mondani, ezért néhány személyes emléket osztok meg Önökkel. Pápai születésűként mindenekelőtt én is a szülőföld köszöntését tolmácsolom dr. Nemcsics Antal professzor úrnak!

Áldozó Tamás polgármester úr Pápa város képviseletében már átnyújtotta születésnapi köszöntőjét, ennél szebben én sem tudom megfogalmazni a tiszteletteljes laudációmat. A méltatáshoz kapcsolódva engedtessék meg, hogy közreadjak néhány fényképfelvételt, amely a közelmúltbeli pápai kiállítások megnyitóin készült. Elsőként a 2005-ös, a Somogyi József Galériában rendezett gyűjteményes kiállítás képeit látjuk, azt Dr. Kovács Zoltán, akkori polgármester és parlamenti képviselő úr nyitotta meg Miskei László, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének alelnökének a társaságában. Ennek következtében alakult ki egy nagy reményekre jogosító munkakapcsolat a szövetséggel.

A következőkben bemutatott fénykép-sorozat pedig a 2015-ben, az Esterházy-kastélyban tartott ünnepélyes kiállítás megnyitóra emlékezik. Itt jegyezném még meg, hogy Nemcsics Antal festőművész folyamatosan résztvevője a város művészeti életének, példák erre a Pápai Tárlatokon történt szereplései.

A Pápai Művelődéstörténeti Társaság tagjaként kivételes megtiszteltetésnek tartom és tartjuk, hogy a professzor úr (aki szintén tagja a társaságnak), tehát a professzor úr tudományos és művészeti életművét reprezentáló állandó kiállítás Pápa város gondozásába került, amiért köszönet illeti a mindenkori városvezetést!

A társaság céljaként fogalmazta meg, hogy méltóképpen ápolja mindazt a szellemi értéket és kulturális örökséget, amely a városhoz kötődik, – tehát a társaságunk rendkívül megtisztelőnek tartja, hogy itt és most a személyemen keresztül köszöntheti a professzor urat a 90. születésnapján!

Amikor felkérést kaptam a mostani laudáció megtartására, visszaemlékeztem arra, ahogy tíz évvel ezelőtt ugyanitt és ugyanilyen ünnepélyesen köszöntöttük a Professzor urat 80. születésnapja alkalmából. Akkor jelent meg „Utazásaim Színországban” című könyve, amely címhez igazítottam a mai értekezésem vezérgondolatát, miszerint igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy „útitársként részt vehetek ebben a fantasztikus, Színországbeli tanulmányúton .

Ilyen formán elsősorban tanítványként, illetve a hálás tanítványok nevében köszöntöm a legmélyebb tisztelettel a Professzor urat!  (– Külön öröm a számomra, hogy az egykori csoport- és szaktársaim közül többen is itt ülünk a teremben.)

„Színországbeli” meghívásom még Pécsett kezdődött Horváth Dénes színelméleti műhelyében, az ottani díjnyertes TDK team-munka jelentette a belépőmet a Műszaki Egyetemen akkor induló posztgraduális színdinamikai képzésére. A csoporttársaimmal hallatlanul érdekes szellemi pezsgésbe csöppentünk, akkor kapcsolódtunk be a tudományos bizottságok munkájába, amelyek az AIC, az MTA és az ÉTE keretin belül működtek; mondhatjuk, hogy sokunkat megszólított ez a szellemi kihívás. Én személy szerint megtiszteltetésnek éreztem, hogy némelyik bizottságnak tagja is lehettem, sőt a professzor úr kezdeményezésére 1981-ben megalakult ÉTE Színdinamikai Szakosztályának később a titkári tisztségét is egy időben elláthattam  –  több cikluson keresztül. Néhány évig Szende Árpáddal együtt szakosztályi értesítőt is szerkesztettünk, akivel szintén csoporttársak voltunk. Ebben a periodikában több értekezés jelent meg a Professzor úrtól. Az ÉTE jubileumi évkönyve egy jelentős fejezetet szentel ennek a szakosztálynak.

Utólag visszatekintve máig is csodálom, ahogy a szakma kiválóságait a színtudomány és a színművészet zászlaja alatt egyesítette a Professzor úr. A magam és a többi tanítvány nevében mondhatom, hogy mindig különleges élményt jelentett egy-egy Király Sándor, Konok Tamás, dr. Medgyasszay Attila, Miskei László, Schanda János, dr. Zádor Mihály, dr. Tánczos Zsolt vezette szeminárium, vagy meghívott előadóként Gulyás Dénes, Lantos Ferenc, Dr. Meggyessy Ferenc és Tilless Béla által tartott előadás. Megismertük a tudományos konferenciák világát, sokan kapcsolódtunk be tudományos szimpóziumok szervezőbizottsági munkájába, így történt ez a szakmatörténetünkben a legnagyobb szabású nemzetközi konferencia esetében, amit a Műszaki Egyetemen rendeztek 1993-ban. Ez a COLOR’93 címmel az AIC kongresszusaként a világ legtekintélyesebb kolorisztikai szakembereit hívta meg Magyarországra.  Akkor dr. Nemcsics Antal töltötte be az AIC elnöki tisztségét. Olyan professzorokat kért fel a világ minden részéről, akik a saját szakterületük legkiválóbbjai voltak. Így ismerhettük meg Fred Billmeyer (UK), Mitsuo Ikedam (Jap), Robert Hunt (UK), Klaus Palm (D), Dr. Tom Porter (UK), Osvaldo da Pos (I),Dr. Lucia Ronchi és Gunnar Tonnquist(Sw) kutatási eredményeit .

Közülük kerültek ki azok, akik a mi diplománkat nemzetközi szinten akkreditálták.

Korábbra visszatekintve a Professzor úrnak a 1984-es stuttgarti pályázaton elnyert első díjas Budai Várnegyed színterve, majd az 1986-os Velencei Biennálén bemutatott Colorium – objektje széleskörű nemzetközi elismerést és folyamatosan bővülő kapcsolatrendszert eredményezett, ami nemcsak a kutatók és a tudományos szakemberek, hanem művészek számra is gyümölcsözőnek bizonyult.

Személy szerint én a professzor úr ajánlásával pályáztam sikerrel külföldi ösztöndíjakra. Így nyertem el egyszer az olasz állam ösztöndíját, másodjára pedig a milánói Istituto Europeo di Design ösztöndíjával vehettem részt egy tanulmányúton. Ezeknek köszönhetően ismertem meg a színtervezés és a színkutatás olaszországi gyakorlatát, amelyekről előadásokat tartottam és cikkek, fordítások formájában számoltam be a szakosztályi értesítőnkben. Hogy csak egy példát említsek: Giovanni Brino torinói professzor által vezetett stúdió munkatársai egészen a napóleoni időkig visszavezetve kutatták fel és rögzítették a Piemont tartománybeli kültéri színalkalmazást a városi lakókörnyezetekben, és egy kolorisztikai adatbankot állítottak össze. Ezek a kiadványok nemcsak tudományos dokumentációk, hanem egyben turisztikai ajánlóként szolgálnak.

Még egy érdekességet említenék meg (akár szakmaközi összefüggésként is egyúttal), miszerint a „Colore: Codice e Norma” című könyvnek a társszerzője az a Narciso Silvestrini, akinek a segítségével és közreműködésével sikerült a Colorium bemutatása a Velencei Biennálén.

Nem szokott ezekről szó esni, ezért vetítem a következőkben azokat a tervezési segédleteket, amelyeket nagyban könnyítették meg a tervezői munkánkat. Ezek az eszközök és kiadványok a Professzor úr folyamatos fejlesztései és kutatásai során láttak napvilágot; nem köztudott, hogy az alkotói és tudományos munkája mellett ezekre is nagy figyelmet fordított.

A második olasz tanulmányút alkalmával nyílott lehetőségem megnézni egy Pistoia környéki magánbirtokon olyan kortárs képző- és építészeti gyűjteményt, amelynek kapcsán először találkoztam a kortárs művészetre jellemző műfajköziség, azaz idegen szóval az interdiszciplinaritás világával. A vetített képek ezt a műfajköziséget szemléltetik.

Ennek a szükségességét itthon is felismerve alakította meg a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségen belül dr. Nemcsics Antal, Miskei László festőművész alenökkel és Tilless Béla képzőművész szakosztályvezetővel az Interdiszciplináris Szakosztályt 1999-ben, abból a célból, hogy az egykori tanítványokat, és a már ezen a területen évtizedek óta alkotó művészeket egyazon szakmai szervezetbe gyűjtse össze. A szakosztály folytatva a Műszaki Egyetemen kialakított gyakorlatot évente rendezett a megadott témákba vágóan konferenciákat kiváló előadókkal, illetve szervezett a szakág hazai eredményeit bemutatandó kiállításokat itthon és külföldön. Ebben a munkában fontos partner volt szintén a Professzor úr kezdeményezésére megalakított, a Budapesti Műszaki Egyetemen bejegyzett Szín és Fény Nemzetközi Alapítvány. Ez is fontos fejezete a szakmatörténetünknek.

A képek a 10 éves jubileumi szakosztályi kiállításon készültek a Fényes Adolf Teremben 2009-ben.

Külön szeretném köszönteni a Professzor urat, mint Mestert!

Nemegyszer közvetlen útmutatásaival segítette alkotómunkánkat, akkor is, amikor a Szende Árpád vezette Archigram Kft-ben tevékenykedtünk, és készítettük Árpáddal együtt a színterveket és dokumentációkat. Ugyancsak a Professzor úr szakmai segítségével készítettem el meg az első nagy volumenű munkámat Pápán, a tókertvárosi templom szekkó sorozatának a festésekor. Igazi szakmai kihívást jelentett a két részre osztott és különböző színű ablaksorokkal bevilágított térben az azonos percepciót biztosító színpárok kikeverése.

Mesterként egyengette utunkat nemcsak az itthoni szakmai berkekben, hanem az ajánlása révén sok ajtó kinyílt előttünk külföldön is. Felejthetetlen volt számunkra például a Svédországban, majd Magyarországon megrendezett Öko-Design Szimpózium, amit a Svedalában élő Barta István professzor úr neve fémjelzett.

Végezetül és megismételve köszönöm, hogy ebben a fantasztikus Színországbeli utazásban részt vehetek. Az imént bemutatott fényképekből kinyomtattunk egy kis összeállítást, és ezt szeretném most a Pápai Művelődéstörténeti Társaság nevében születésnapi ajándékként nagy tisztelettel átnyújtani; Isten éltesse Professzor úr!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .