Éljenek a huszárok! – 25 éves a Pápai Huszáregyesület

Pápa – Emlékezni és emlékeztetni – ezt a célt tűzte zászlajára a negyed évszázaddal ezelőtt életre hívott Pápai Huszáregyesület.

Bolla Kálmán egyesületi elnök a jeles jubileum kapcsán a Naplónak nyilatkozva kiemelte: szinte minden magyar család múltjában találhatóak olyanok, akik vérüket adták a hazáért, az ő emléküket szeretnék ápolni.

Ha az 1992. június 30-án alapított Pápai Huszáregyesület történetének felelevenítésére vállalkozunk, egy kicsit vissza kell tekintenünk az időben, egészen az alapítótagok gyerekkoráig. – Minden a Pápai Lovasiskolában kezdődött. Gyerekkorunkban itt lovagoltunk, itt szerettük meg a lovakat. Vallom, hogy utóbbi determinálva van azokban, akik életének szerves részévé válik a lóval való foglalkozás, ők a génjeikben hordozzák ezt. Emellett akkoriban még közeli emlék volt a családokban a második világháború, míg nagyapáink az első világégést is megjárták, ezeken a történeteken nőttünk fel. Aztán a rendszerváltást követően, a ’90-es évek elején eljött a pillanat, amikor egyesületeket lehetett alapítani, mi pedig úgy döntöttünk, szervezett formában igyekszünk megvalósítani a katonai, a lovas hagyományőrzést – mesélte Bolla Kálmán, aki két barátjával, Bedők Jánossal és Tóth Kálmánnal közösen határozta el a Pápai Huszáregyesület létrehozását.

Fontos szempont volt az is, hogy 1884-től egészen az első világháború végéig Pápán állomásozott a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred parancsnoksága és I. osztálya, ami a város büszkeségének, díszének számított. 1914. augusztus 17-én halálmegvető bátorsággal indult vakmerő lovas rohamra a keleti fronton, a jelenleg Ukrajnához tartozó Gorodok-Satanow település mellett a huszárezred, amely azonban az ellenség jelentős fegyvertechnikai fölénye, heves géppuskatüze miatt nagy veszteségeket szenvedett el és végül nem tudta áttörni az oroszok biztosító vonalát. – Ezek a huszárok az első világháború első nagy lovasrohamát hajtották végre annak ellenére, hogy esélyük sem volt az orosz géppuskákkal szemben. Az a feladatunk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk mindazokra, akik a vérüket, az életüket adták a hazáért. Büszkék lehetünk a magyar katona, a magyar huszár helytállására, virtusára, hősiességére, amit elődeink számtalanszor bizonyítottak a történelem során, és amivel mindig kivívták még az ellenség elismerését is. Megjegyzem, mi nem a militáris gondolatot szeretnénk ébren tartani, hanem elsősorban a háborús hőseinknek az emlékét kívánjuk megőrizni, akik szinte minden magyar család múltjában megtalálhatóak – fogalmazott a Pápai Huszáregyesület elnöke. Mint mondta, egyesületüket főképpen a pápai huszárezred tiszteletére alapították meg, az ő egyenruhájukat viselik.

Bolla Kálmántól megtudtuk, kezdetben körülbelül 30-an alkották az egyesületet, és amikor 1992 szeptemberében először megjelentek a nyilvánosság előtt, hatalmas érdeklődés és nagy taps kísérte a bemutatkozásukat. Az azóta eltelt 25 esztendőben rendre jelen voltak a helyi nemzeti ünnepeken, megemlékezéseken, rendezvényeken, illetve a más településekről érkező különféle meghívásoknak is igyekeztek eleget tenni. – Egyesületünkben több százan fordultak meg az előző negyed évszázad során. Van egy 8-10 tagból álló állandó mag, akik aktívan mozgatják, alakítják az egyletet. Emellett mintegy 30-an lehetnek, akik lazábban kapcsolódnak a szervezetünkhöz. Szívesen látjuk sorainkban a csatlakozni kívánó, elkötelezett hagyományőrzőket, de először meg kell ismerkednünk egymással, a jelentkezőknek részt kell venniük a rendezvényeinken. A lóval való bánásmódhoz és a katonáskodáshoz szükséges fegyelem mellett fizikai állóképességre is szükségük van a Pápai Huszáregyesület tagjainak, hiszen előfordul, hogy 38 Celsius-fokos hőségben, egyenruhában kell a közönség elé állni – mutatott rá az egyesületi vezető.

Bolla Kálmán örömtelinek nevezte, hogy lelkes, érdeklődő fiatalokat is tudhatnak a soraikban, és bízik benne, ha majd eljön az idő, át tudják adni a huszáregyesületet a következő generáció képviselőinek. – Az elmúlt 25 évből arra vagyok a legbüszkébb, hogy a Pápai Huszáregyesület egyben maradt, miközben a visszajelzések alapján betöltötte azt a feladatát, amire megalakult. Többek között könyveket adtunk ki, kiállításokat rendeztünk, filmekben statisztáltunk, közreműködtünk megemlékezéseken, nem utolsó sorban pedig megmentettünk a feledés homályától legalább 200 katonadalt. A jövővel kapcsolatban akkor lennék elégedett és nyugodt, ha 25 esztendő múlva is működne az egyesület, és az 50. évfordulón én is részt tudnék venni – zárta gondolatait az elnök.

Polgár Tibor

Vélemény, hozzászólás?

error: Figyelmeztetés:
A tartalom másolás védelem alatt áll!