Karácsonyi emlék és köszöntő – Galánfi Ede tollából

Galánfi Ede

Karácsonyi emlék

 

Karácsony idején Jézus születésének örömét szeretnénk ma is mindenki számára lehetővé tenni. Az öröm formája sok esetben eltér a vallás eredetétől, s külsőségekben, ajándékozási lázban teljesedik ki.

A szép (szépség) látása is örömmel tölt el bennünket. A hó és jégkristályok borította fenyőfák napfénybeli csillogása is ilyen örömet váltott ki Luther Márton lelkész szívében, amit megosztott másokkal is. Állítólag egy ilyen lakásban díszelgő fenyőfa vált az örömhír jelképévé és évszázadokon át szokássá karácsony idején. Ma már nem elégszünk meg a természet adta szépségekkel, hanem díszekkel, cukorkákkal, csillogó fényfüzérekkel kápráztatjuk el a kicsinyeket. Igen, a gyermekeket, mert az ő mosolyuk és örömük jelent boldogságot az egész család számára.

Gyermekfejjel „a kis Jézus érkezése” sokáig rejtély volt számomra. Karácsony előestéje, az ünnepre készülődés, az esti istentiszteletre menés már izgalommal töltött el. A hangulatos december-esti fényben szüleim kezét fogva szaporáztam apró lépteimet a templomig. A gyakran emlegetett „Jézus” szót és „jövetelét” is felfogtam a prédikációból, akinek (aminek) még semmi jelét nem láttam. A „csodát” hazaérkezésünkkor tapasztaltam: A szobában állt a díszes, csillogó karácsonyfa! Az első ámulat után mindjárt felmerült a kérdés: Hogyan került ide ez a szép fa, meg az ajándék? Hát a Jézuska csak a kulcslyukon hozhatta be a szobába ~ volt a válasz. Kis korom értelmét sokáig foglalkoztatta ez a történet, és a „csoda” még többször is megismétlődött.

Nagyobbra cseperedvén én is részese lehettem a „csoda”-tevésnek, s testvéröcsém öröméhez én is hozzájárulhattam. A rejtélyes kulcslyukra is fény derült az események elemzése során. Föltűnt, hogy templomba menet (nem sokkal az indulás után), Édesapám „észre vette” és hangoztatta, hogy nincs nála az énekes(ima)könyv. Sietve visszafordult, s ezalatt Édesanyámmal lassan haladtunk az esti áhítat színhelyére. A délután folyamán (titkos helyen) feldíszített fenyőfa ekkor került Édesapa révén a szobánkba. Így szereztek szüleink kedves meglepetést, igazi örömöt. Valóban a kulcslyuk adta meg a lehetőségét annak, hogy az ajtón át a szobába kerüljön az öröm szimbóluma, a karácsonyfa. (Átvitt értelemben pedig: Kis dolgokkal nagy eredményeket érhetünk el; kis ajándék is okozhat nagy örömet!)

Nem az ajándék keresése volt az első ténykedésünk. Egy kis áhítat, egy ima, éneklés teremtette meg az otthon ünnepi hangulatát. A kedves egyházi és népi karácsonyi énekek közös éneklése tette meghitté „szent családként” ezt az ünnepet. Ilyen emléket őrzők, és ilyet kívánok a mai családoknak!

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..