Emlékezés Eötvös Lorándra

Galánfi Ede:

Emlékezés Eötvös Lorándra

Száz éve – a mai napon – halt meg a fizika egyik fejedelme

 

Felemelő érzés tölt el bennünket, amint az írás címében szereplő név egyszerre két kiváló hazafi (apa és fia) tevékenységét juttatja eszünkbe.

Az apa, báró Eötvös József (1813-1871) elszegényedett arisztokrata család sarja. Már ifjan, az 1832-i pozsonyi országgyűlésen ismerte meg a nagy hazafi Kölcsey Ferencet, a korszak egyik legkiválóbb alakját, aki mindazt jelentette számára, amit sokra becsült. Részt vett a XIX. századi magyar reform-mozgalmakban, majd az 1867-es Kiegyezésben. Mint író és nagytekintélyű politikus irányító szerepet töltött be az ország életében. Tagja volt az 1848-i felelős magyar minisztériumnak és a kiegyezés után alakult kormánynak is. Mindkettőben vallás- és közoktatásügyi miniszterként vallotta: „Akár a gazdaság, akár a politika elsőbbségét vallja valaki, az oktatás fejlesztése mindkét út alapja.” 1868-ban életbe lépett az általa alkotott általános és kötelező népoktatási törvény, mely Európában az elsők között rendezte a hazai közoktatás ügyét.

Rosty Ágnessel kötött házasságban Budán 1848. július 27-én született Loránd nevű gyermekük. A fiú tanulmányait részben magánúton, majd a középiskolát a piaristák pesti gimnáziumában végezte. Érettségi után jogi tanulmányokba kezdett, de érdeklődése inkább a természeti jelenségek felé fordult. Vágya, hogy külföldi egyetemen tanulhasson 1867-ben teljesült, s a Heidelbergi Egyetemen az itthon elkezdett jogi tanulmányok után, atyai jóváhagyással a természettudományok terén igyekezett elmélyíteni tudását.

Kitűnő mesterek mellett, – mint Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz – fizikát, matematikát és kémiát tanult. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben, majd a pesti egyetemen tanársegéd lett. Az apa elégedett, hogy fiát nem politikai pályán látja és bíztatja a tudomány körében való erőfeszítésre.

Eötvös Loránd 1871-ben az elméleti-fizika tanszéknek nyilvános rendes tanára, majd Jedlik Ányos (a dinamó feltalálója) nyugalomba vonulása után a kísérleti-fizika tanszékvezető professzora lett. Munkásságáról elmondhatjuk: Mint igazi természettudós, örömöt talált magában a kutatásban, és azokban az eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít. Később a MTA tagja és elnöke, sőt rövid ideig vallás-, és közoktatási miniszter volt.

Nevéhez több, általa vizsgált jelenség magyarázata fűződik. Az „Eötvös–szabály”, a folyadékok felületi feszültsége és a hőmérséklet változása közötti összefüggést, az „Eötvös – hatás” a mozgó test súlyának változását taglalja. Kimutatta a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát, amely alapot adott Einstein általános relativitás elméletéhez. Közel negyven éven keresztül a gravitáció és földmágnesség tanulmányozásával foglalkozott. Nevének említésekor legtöbbünkben a róla elnevezett Eötvös-féle torziós inga jut eszünkbe. A Ság hegy tetején 1891-ben próbálták ki a világhírűvé vált műszert, majd nagyobb területre kiterjedő gravitációs mérést 1901-ben és 1903-ban a befagyott Balaton jegén végeztek. Az utóbbiaknál Lóczy Lajos (világhírű magyar geológus és földrajztudós) is segédkezett. Ezeket számos további terepi mérés követte, melyekkel az inga földtani kutatásban való hasznosságát vizsgálták. Sikeres olaj-, érc-, és gázkutatás révén a nyersanyagkutató geofizika uralkodó műszerévé vált.

Eötvös Loránd szerény, nemes gondolkodású tudós volt. Tudományos eredményeiért számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A Magyar Tudományos Akadémia pedig 1913-ban, a Nobel-bizottság elé terjesztette munkásságának bizonyítékait. Ezt a kitüntetést nem nyerte el. Az elismerésről Eötvös József korábbi, Loránd fiához írt intelme – „A tudomány körében a legnagyobb erőfeszítés elnyeri jutalmát, mert azt nem várja az emberektől, hanem magában a tudományban találja” – ma is időszerű. Tudósunk így is örökre „beírta nevét” a fizika, és geofizika történetébe.

Személyét nagy természetkedvelőként, nagyszerű hegymászóként, és kitűnő lovasként ismerték. A kerékpársportot is ő honosította meg hazánkban.

A haláláig dolgozó tudós 1919-ben hunyt el. „A fizika egyik fejedelme halt meg” – szavakkal fejezte ki a tudomány veszteségét Albert Einstein. Hazánk pedig első, központi egyetemünk nevének felvételével (1950) hirdeti nagyságát.

Életműve máig ható. Élete és munkássága pedig olyan példakép, amit Tarczy Lajos – a Pápai Református Kollégium volt tanára így jellemzett: „Tudomány és erény nem nyerhetők, csak lankadatlan szorgalom és akarat hevével”.

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .